Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

lési forma, a vad talajváltó rendszer stabilitását. Hogy a parlagolás mennyire szívósan tartotta magát a vidéken, arra a XIX. század elsó' felében élt, egyébként felvilágosult gondolkodású, franciás műveltségű jó gazda, Nagy Ferenc leírása utal: „Ami a termés változtatását illeti, azt itt mindeddig rendszabásosnak nevezni nem lehet, mert többen vannak az olyanok, akik ugyanazon egy darab földet mindaddig folyvást szántják és vetik, valameddig vagy a vadzab, vagy az ún. farkasfog nevezetű gyom benne magokat nem jelentgetik, — hogy azért termőerejét visszanyerje, vagy parlagnak hadják, vagy kukorica, dinnye s egyéb nevű vetemény alá kiosztván, ismét gabonavetésre alkalmaztatták."

70 A terepbejárások eredményeit rögzítő térképek egyértelműen tanúsítják a mezőgazdasági területek lakott voltát. Számos, az oklevelekben később előforduló település Árpád-kori előzményeit igazolják. Ilyen például Urnépe (neve is a korai, XI—XII. századi időkre utal), Sámson, Földeák, Szöllős, Komlós, Kovácsháza esete. A példákat még sorolhatnánk. Ha az egyes faluhelyek, telepek ritkábban, egymástól távolabbra helyezkedtek is el, mégis bizonyítható a Mezőség lakott volta. Szépen sorjáznak egymás mellett a Szárazér mellék falvai is, mintegy igazolva Rogerius említett mondatát Pereggel és a hetven falu népével kapcsolatosan. A Rétség és a Mezőség egyes települései a folyóktól és erektől távolabb álltak. Ez némiképp ellentmond a települések folyóparthoz kötöttségének. Úgy véljük, a Körös—Tisza—Maros közén nem a parthoz közeli fekvés a fontos, hanem az: honnan nyerhető víz az illető település lakói számára. Már Mendöl Tibor felhívta a figyelmet a felszíni vizeken kívül arra a lehetőségre, hogy a felszínhez közeli talajvizet is kiaknázhatták elődeink vízszükségletük kielégítésére.

71 Területünk legnagyobb részén, mivel a Lippa (ma: Lipova, Románia) — Világos (ma: §iria, Románia) vonaltól a Tisza irányába a folyókon és ereken kívül a közvetlen talaj alatt is áramlik a víz, nem kell mélyre ásni, hogy vízhez juthassunk. Ezek a talaj alatt áramló vizek, ún. vadvizek esősebb esztendőkben a felszínre is feltörnek. Garzó Imre Életem és abból merített gondolatok című önéletírásában több fejezetet szentelt az Orosháza és Hódmezővásárhely közötti határban a múlt század utolsó harmadában megjelenő vadvizek megfékezésére tett kísérletek leírásának.

72 Kenéz Imre visszaemlékezése szerint volt olyan év, amikor a tanyájuk udvarán a víz felfakadt.

73 Nagy küzdelmet folytattak a vadvizekkel századunk negyvenes éveinek elején is. Tehát e talajalatt áramló vizeket használta fel a középkor embere kutak által vízszükségleteinek kielégítésére a felszíni vizektől távolabb eső területeken. A kutaknak két fajtáját ismerte a középkor embere vidékünkön. Egy-egy föld alatti ér vonalát eltalálva bővizű kutat áshattak. Ezek egy egész település számá-