Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

azoktól távol álló falumagokkal, szállásokkal valamint a laza szerkezetű falvakkal azonosítható. A térkép nem tesz különbséget az Árpád-kori és késő középkori települések között, a hozzá kapcsolódó szöveges részbó'l azonban kiderül, mely leletek származnak az Árpád-korból, melyek a későbbi időkből. Kovalovszki Júlia Szentes határában 58 honfoglalás- és Árpád-kori telepet, temetőt talált. Közülük ötre később falu épült. Térképéről jól leolvasható, hogy főként az érpartokon találhatók a települések vagy temetők nyomai. Kevesebb lelhető fel azoktól távolabb. A szerző létrejöttüket azzal magyarázza, hogy forgalmas utak mellett keletkeztek. Térképének adatai jól illeszkednek a KörösTisza-Maros köz településhálózatáról kialakított képünkhöz. A munka 1955ben készült, így a szerző még nem terjesztette ki vizsgálódásait az egyes települések fajtáinak meghatározására, ezáltal eredményeit egyéb elemzéseinkre nem használhatjuk fel.

60 Orosháza környékének középkori lelőhelyeit ugyancsak Kovalovszki Júlia kutatta. 30X30 km-es területen összesen 53 lelőhelyet gyűjtött fel.

61 Belőlük 43-at tart település jellegűnek. A mi korszakunkra vonatkozóan háromféle meghatározással él: Árpád-kori templomos illetve templom nélküli falu és későközépkori falu Árpád-kori előzménnyel. A telepek leírásából kiderül, hogy általában az erősebb telepek maradtak fenn a késő középkorban is. A 43 település nem lehetett azonos nagyságú, és fennállásuk időpontja is eltérő lehetett. Talán a nem templomos helyek között kell keresnünk a nem állandó jellegű szállásszerű településeket és az ún. falumagokat. Kovalovszki Júliának is feltűnt, hogy az Árpád-kori települések laza szerkezetűek, 1—1,5 km hosszan és többszáz méter szélesen helyezkednek el. Eredményeinek összegzésekor azonban hangoztatja, hogy külső okok miatt több esetben nem sikerült a telepek teljes felmérése, valamint egyes határrészek is elmaradtak, így e tekintetben bővebbet nem tudott mondani. Horváth Ferenc feltáró munkája is megerősíti Jankovich megállapításait. Makó északkeleti határában a Szárazér és a Királyhegyesi-ér mellett térképe szerint füzérszerűen álltak a települések. A nagyon részletes, egy kilométeres léptékű térképen nagyon jól látszik a laza elrendezés, amelyben egy kilométeren belül is több telephely található. Ám a kora középkortól a késő középkorig fennálló települések ennél nagyobb távolságra helyezkedtek el egymástól. Feltehetően ezek között kell keresnünk a faluszerű földműves telepeket. A többit tekinthetjük ideiglenes jellegűnek, amelyek lakói könnyebben vállalkoztak lakóhelyük elhagyására. A térképen jól láthatók az érpartoktól távolabb levő telepek is. Számuk jóval kevesebb, mint a vizek mellettieké. A térképről az is kitűnik, hogy a vizenyős és szikes helyeken, mivel nem biztosítják az emberi lét