Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

I. A régió természeti földrajza a középkorban

A Körös—Tisza—Maros köz vízrajzi viszonyait alapvetően meghatározza, hogy a Világos (ma: §iria, Románia) — Zaránd (ma: Zárand, Románia) vonaltól, a peremhegységtől a Tisza alluviumáig mintegy 40 méteres esése van a területnek. Ebből következően a felszíni- és talajvizek egyaránt ebben az irányban gravitálnak. Továbbá sajátos vízrajzi helyzetet teremtett az a körülmény, hogy a fő folyók a régió peremén alakították ki medrüket.

6 A Körös,

7 a Tisza,

8 és a Maros,

9 — kisebb helyi átalakulásokat és a folyószabályozások során bekövetkező változásokat nem tekintve — medervonala a középkorban is azonos volt a maival. Ezáltal a régiónak mindössze egy — az Arad melletti Holt-Marosból kiinduló és a középkori Hódvásárhely táján lévő vízrendszerbe torkolló — folyója volt, a Szárazér.

10 A Marosnak eme fattyúága, miként a neve is mutatja, már a szabályozás előtti időkben — tehát időszakunkban is — csapadék nélküli évszázadokban többször kiszáradt, a nedvesebbekben azonban jelentősebb vízszállítása lehetett. Az Ős-Maros egyéb, már korábban elhagyott fattyúmedrei, időszakos vízfolyásai, a hordalékkúp jellegnek megfelelően, sugarasan futottak szét a peremfolyókhoz. Ezen elhagyott medrek sokszor több ágban futva kígyóztak át a hordalékkúp csúcsából indulva a lösztábla síkján. A Szarvas — Pécska (ma: Pecica, Románia) vonalig csaknem kivétel nélkül délkeletről északnyugati irányba

11 tartottak, onnan északkeletről délnyugati irányba kanyarodtak. Közülük néhány — talán a fontosabbak — neve előbukkan a középkori forrásokban is. Az Ős-Maros legészakibb ága, a Kamutvölgy, amely Békéscsabától a Szarvas melletti Galó halomig húzódik

12 — oklevélben megjelenő neve: Kamut-ér

13 is mutatja — részt vett a vizek elvezetésében. Hasonló szerepet töltött be a Kamut-érrel párhuzamosan futó Kondoros-ér,

14 amely a Kondoros völgyben haladt, majd Kondoros községnél több ágra szakadva folytatta útját. A Kamut- és Kondoros-ér vizét a Szarvas táján induló és Szentesnél betorkolló Veker szállította a Kurcán át a Tiszába. A Vekernek Ikeré

15 nevű mellékága ismeretes az oklevelekből. Ugyancsak a Kurcába torkollik a Fábiánsebestyén határából kiinduló Kórógy-ér,

16 amelynek nevét Anonymus említi gestájában. Legjelentősebb mellékágának, a Mágocs-érnek nevét Mágocs

17 helység elnevezése hagyományozta a középkorból. A Mágocs-ér, a Csikós-ér,

18 valamint a Szénás-ér (elnevezését Szénás

19 falu neve örökítette az utókorra) az ún. Hajdúvölgy részei, amelynek árka a Mácsa (ma: Macea, Románia) — Kürtös (ma: Curtici, Románia) vonaltól Nagykamarás — Csorvás, Nagyszénás vidékig terjedt.

20 A Maros számos fattyúmedre közül a fentiek hagyományozódtak ránk az okleveles anyagból. A jelentősebbek közül a FehérKörösbe torkolló Bugy-ér, a Göböljárás-Birkavölgy, a Kakasszék-ér (talán a