Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)
IV. Eredmények
következett hadjárások idején érte el egyik tetőpontját, amely egyúttal korszakot lezáró események bizonyult a vidék település-történetében. Talán nemcsak a források hézagait, hanem az itt élő nép élet- és teremtő erejét mutatja, hogy a defterekből 27, eddig nem ismert kisebb hely (belőlük 18 puszta) neve került elő. A pusztásodás folyamatával egyidőben növekedett a nagyobb települések és mezővárosok népessége. Nagyságukban és méreteikben mindig különböztek hegyvidéki társaiktól, mintegy jellegzetes sajátosságaként régiónk településhálózatának. A település-hálózat képét nemcsak a földrajzi és politikai tényezők határozták meg, hanem döntően befolyásolták a mindenkori gazdasági viszonyok is. A nagyállattartó állattenyésztés és földművelés valamint a kereskedelem az egyes települések mellett az egész struktúra fejlődésére hatást gyakorolt. A lazább szerkezetű állattartó faluhelyek, szállások meglétével egy időben már a honfoglalás idején jelen voltak a nagyobb földműves falvak. Később a prédiumok, az 1—5 családos kis földműves szolga-telepek sokasága alakult ki. A XIII. század második felétől létrejövő jobbágyfalvak mellett, amelyek lakói főképp földművelést folytattak, továbbra is megmaradtak az állattartó szállások — ahol a régió fő kereskedelmi cikkét, a szarvasmarhát tenyésztették tömegesen —, sőt nem egy helyen újak jöttek létre. Néhányuk állandó faluvá fejlődött. A régió belső területén lévő nagy füves pusztákon, az állattenyésztésre alkalmas helyeken ritkább volt a település-hálózat mint a vegyes gazdálkodásra jobban alkalmas Rétségen. A XVI. század második felében az állattenyésztés egyre jelentősebbé válásával tovább ritkult a település-hálózat. A kereskedelem fejlődésével egy-egy vonzáskörzet centrumában kialakultak a mezővárosok, egy-egy elsődleges piackörzet központjai, ahol a lakosság az árucserét lebonyolította, és ahonnan az összevásárolt szarvasmarhát távolabbi piacokra hajtották. A mezővárosok, a magyar Alföld gazdasági életét markánsan jellemző települések saját és körzetük gazdasági erejéből, esetleg más (igazgatási, egyházi) feladatkörükből kcetkezcen nagyságukban különböztek egymástól. Kialakulásukban az ipar nem játszott szerepet. Az iparűzők megtelepedése, számuk növekedése mindvégig az illető hely piacának függvénye maradt. A vizsgált hat évszázad során régiónkban az állattenyésztés mindvégig elsőrendű szerepet játszott. A földművelés jelentősége a XVI. század elejéig a lélekszám gyarapodásával fokozatosan nőtt, majd innen előbb lassan, majd a török megszállás idején egyre gyorsabban csökkent. A gazdaságnak ezt az évszázadok alatt bekövetkező lassú mozgását követte a település-hálózat alakulása, változása is.
