Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

Ványító, kisebb igazgatási és sokszor egyéb, tehát több funkciót láttak el, ezáltal kiemelkedtek a környező települések közül. Bár lakóik jogi helyzetéről rendkívül keveset tudunk, mégis — úgy érezzük — kedvezőbb körülmények között éltek mint a környezetükben lévő falvakban lakó társaik, hiszen a közvetlen török veszély idején, amikor uraik távolabbra menekültek, ide húzódtak be. Talán nemcsak a töröktől való félelem, hanem az esély, hogy megszabadulnak uraik közvetlen zaklatásától, motiválta elhatározásukat. Bizonyára úgy vélték, hogy nemcsak az új úr, a török, hanem korábbi földesuruk adókban és egyéb szolgáltatásokban megjelenő fenyegetéseivel szemben kedvezőbb feltételeket találnak a nagyobb településeken. E mezővárosok életerejét mutatja, hogy a XVI. század második felében, a régiónkra köszöntő nagy változások idején is mindvégig fennmaradtak, sőt tovább erősödtek. Joggal állapította meg tehát róluk a szakirodalom, hogy a mezővárosok sorába tartoztak. Bár minden település története egyedi, mégis találunk a település-struktúrában azonos szerepet betöltők históriájában számos rokonvonást. Az alábbiakban régiónk említett hét helysége közül néhánynak a történetét a mezővárosi fejlődés szempcnljából tekintve mutatjuk be. A mai Hódmezővásárhely és tágabb környéke nem különül el önálló tájegységként, régiónknak a része. Közlekedés és útviszonyai az alábbi módon alakultak. Itt vezetett át a Csongrádról Csanádra vivő hadi út, amelybe éppen a középkori Hódvásárhelyen csatlakozott be a Szer felől a körtvélyesi réven át érkező mellékútvonal. A Hód-tó az év nagy részében összeköttetésben állt a Tiszával, és vízi utak találkozási helyéül szolgált. A Kakasszék-éren Gyula térségéből, a Szárazéren Arad tájékáról lehetett ide hajózni.

36 A vízi közlekedés és kereskedelem emlékeit a szájhagyomány valamint későbbi korok iratanyaga őrzi.

37 Jóllehet a vízi közlekedésre csak tiszai és marosi adataink vannak, a középkor embere nemcsak a régió peremfolyóit, a belső ereket és tavakat is felhasználhatta hajózásra, hiszen itt a víz jelentős sodrásával sem kellett számolnia. Az ereken a XVIII. században, miként talán korábban is, a halászati eszközöket, a rekeszeket bontották el, hogy alacsony vízállás esetén is hajózhassanak.

38 A lakosság létalapját biztosító, mezőgazdasági művelésre is alkalmas földterület mellett a szárazföldi és vízi utak, továbbá a rétségi és mezőségi vidék határán elfoglalt hely előnyei hatottak telepítő tényezőként Hód és Vásárhely, a két koraközépkori falu kialakulásában. A középkori Hódot írásos forrás 1231-ben említette először, mégpedig Csák Miklós végrendelete.

39 A falu a Hód-tó délkeleti oldalán, a mai Újváros nevű kerület tóparti részén feküdt.

40