Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - Változások a településhálózatban a XVI. század második felében

inkább, mert ebben az időszakban a településstruktúra változásait a kisebb lakott helyek eltűnése jellemzi. Véleményünk szerint a prédium többet jelentett a puszta, lakatlan helynél illetve nem ennek megjelölésére használták vidékünkön. Ha jelentését tulajdonjogi vagy birtokszerkezeti szempontból vizsgáljuk, talán közelebb jutunk a valósághoz. Talán egy-egy uradalmi központhoz tartozó olyan területek voltak, amelyeket a központban vagy alközpontban lakó illetve az uradalom egy-egy nagyobb településén élő lakosok műveltek vagy hasznosítottak, akik esetleg ott is laktak állandóan, de nem végérvényesen. Nem faluszerű, osztott telkekkel rendelkező települések, hanem bérletek voltak, amelyeket a feudális úrtól vettek ki a gazdagabb jobbágyok, akiknek családtagjai vagy zsellérei állandóan azon a helyen éltek, amíg a bérlet ideje tartott. Hódvásárhely, Szentpál, Szentandrás és a többi központ prédiumaiban valami hasonlót látunk. Úgy véljük, a prédiumok helyzetének ilyetén megközelítése vezet majd el a már a török idők előtt kialakuló nagy határú és nagy népességű mezővárosok gazdasági helyzetének megértéséhez is. Régiónkban a prédium tehát már a XV. században sem csak lakatlan helyet, pusztát jelentett, hanem a gazdaság szervezésének egy sajátos egységét. A bérlet útján vagy más módon hasznosított területet jelölte, amely vagy lakatlan volt, vagy nem; attól függően hogy földműveléssel vagy legeltetéssel vagy esetleg mindkettő által tették jövedelmezővé. Amint a XVI. század második felének magyar és török adóösszeírásaiból kiderül, a Körös—Tisza—Maros közben a középkor során kialakult településrendszer, bár további változásokon ment át, alapjaiban megmaradt. Lényeges változást hozott viszont a 15 éves háború során hosszabb ideig a régiónkban élő és azt „kiélő" krími tatár had jelenléte. A 15 éves háború idején a török hadvezetés szakított ugyanis korábbi gyakorlatával, hogy Kászim napja után visszavonja hadait Magyarországról, és az itt, főképp a hódoltság peremterületein állomásozó török—tatár hadak felélték a vidéket. Különösen az ellenséges és a saját (hódoltsági) terület településeit és lakosságát egyaránt pusztító tatár csapatok tettek nagy kárt emberéletben és anyagiakban.

24 A krimi tatárok jelenléte régiónkban a lakosságra és a település-struktúrára nézve végzetes következménnyel járt. Békés- és Csanád megye helytörténeti monográfiáinak adatai szerint csak 1596-ban 75 település pusztult el, ami a defterekben szereplő településeknek közel egyharmada.

25 Hozzávetőlegesen hasonló mennyiségű azon települések száma is, amelyek a két monográfia szerint ez idő tájt tűntek el a forrásokból, és jó 50—100 éves hallgatás után esett újra szó róluk. A több évig itt élő seregek zaklatásai elől, úgy tűnik, véglegesen elmenekült a lakosság nagy része, és nem is tért többé vissza, nem úgy