Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - Változások a településhálózatban a XVI. század második felében

hadjárat után a lakosság visszatért eredeti életterére, száma a békés időszakban folyamatosan nőtt, a hiányok egy részét a szerb betelepülők pótolták, a gyarapodást még a kettős adózás nagyobb terhei sem akadályozták meg, mint ahogy erről a simontornyai szandzsákról írva Dávid Géza beszámolt.

20 A Körös—Tisza—Maros köz településeinek nagysága százalékban kimutatva a defterek és az 156 l-es összeírás alapján (A mezővárosok kivételével) 1557—58 1561 1567 1570 1579—80 Lakatlan — 14% 14% 41% 12% 1—5 12% 21% 6% 4% 3% 6—10 28% 16% 11% 4% 7% 11—15 14% 8% 13% — 10% 16—20 13% 11% 7% 4% 5% 21—25 11% 7% 8% 7% 12% Összesen 78% 11% 59% 60% 49% 26—30 8% 7% 8% 11% 8% 31—35 6% 4% 6% — 8% 36—40 1% 3% 5% 11% 6% 41—45 3% 3% 4% — 3% összesen 18% 17% 23% 22% 25% 46—50 2% 0,5% 4% 4% 51—55 — 1% 1% 7% 1% 56—60 1% 0,5% 2% 3% 61—65 1% 0,5% 0,5% 3% 66—70 0,5% 2% 2% összesen 4% 3% 9% 7% 13% 71—75 1% 75 felett 3% 9% 11% 12% Ha az egyes települések nagyságának számát vesszük vizsgálat alá, a gyarapodásnak az egyes lakott helyek közötti szóródását is megfigyelhetjük. Az apró, 1—25 családos települések korszakunkban még mindig túlsúlyban vannak, de számuk csökkenő tendenciát mutat. Ugyanakkor nő a 25—45 főt és az ennél több családot számláló lakott helyek aránya. A korszakon végig hozzávetőle-