Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

Az ellenforradalom hatalomra jutása után a Nagyatádi-Rubinek-féle földrendezésről szóló törvénnyel (1920:36. tc.) kívánta rendezni a földkérdést és aföldmunkásság helyzetét. Erre a földmunkáscsoportok számának növekedése és egyre konkrétabb követelése is késztette a kormányt. A földrendezés az agrárproletariátust szinte teljesen kihagyta a földhözjuttathatók köréből. Ezen kívánt segíteni az 1924: 7. tc. az u. n. „földreform novella", amely elvileg gondoskodott a gazdasági cselédek földhözjuttatásáról is. A földmunkások száma és szervezettsége egyre nőtt. A kormányzat és a helyi hatóságok igyekeztek ezt visszafojtani. Betiltották a földmunkásszövetség lapját, nem engedélyezték kongresszusát, illetve közgyűlését. A földmunkásság sztrájkokkal, tüntetésekkel válaszolt, kezdett kibontakozni a kevésbé radikális, de később jelentős szerephez jutott memorandumozás is. A földmunkásság helyzetével a kormányzat is kénytelen volt — legalább a látszat kedvéért — foglalkozni. Ehhez a helyi hatóságok helyzetjelentései adtak támpontot. Az itt közölt főispáni jelentést a konkrétságra törekvők közé kell sorolnunk objektív hangvétele, segítőkészsége miatt. Szigorúan bizalmas! Nagyméltóságú Földművelésügyi M. Kir. Miniszter Űr! Szükségét látva annak, miszerint észleleteimről kimerítően tájékoztassam Nagyméltóságodat, tisztelettel jeleztem, hogy Csongrád megye területén mintegy 16 000 olyan földmunkás van, akik tisztán kubik munkával tartják fenn magukat és legtöbb esetben nagyszámú családjukat. Szentes, Csongrád városok, Mindszent, Szegvár és Csanytelek községekben élnek különösen nagy számmal kubikosok. Családtagjaikat is számításba véve körülbelül 70 000 jobb sorsra érdemes, őserőket rejtő magyar ember létérdekeiről és jövőjéről van szó, akik a szűkre szabott trianoni határok és a belső, igen nehéz gazdasági és pénzügyi helyzet folytán rövidesen katasztrofálisan válságos helyzetbe fognak kerülni, ha rajtuk — elegendő munkaalkalom megteremtésével — nem segítünk. A Tisza-szabályozás s általában az ármentesítő társulatok megalakulásával megindult vízvédelmi munkálatok termelték ki ezt a nagy fizikai erőn kívül figyelmet érdemlő szaktudást és gyakorlatot igénylő szóbanforgó speciális foglalkozási ágat és a kubikos munkás típusát. A kubikosok az ármentesítő társulatoknál kora tavasztól késő őszig bőven találtak megfelelő munkaalkalmat, sőt külföldön is keresték és szívesen alkalmazták a földmunkában kitűnő hírnévnek örvendő alföldi magyar kubikost. Ma a helyzet azonban már az, hogy míg egyrészt a társulatok — bár sok halaszthatatlanul fontos és szükséges tennivalójuk volna még — programjukat megfelelő pénz hiányában nem tudják megvalósítani, mert a súlyos feltételű kölcsönökt