Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

nem mellékesen, hanem főterményként ültetik. Az újonnan feltört szűz területek, járások, nyomások kitűnő paprikaföldnek bizonyulnak. Szeged a kisbirtok hazája, a földből való megélhetést tehát csak a termelés intenzitásával lehet biztosítani. A paprika kitűnően megfelel e követelménynek. Igényes növény ugyan, nagy kockázattal, sok munkával jár a termelése, de jól meg lehet élni belőle. A paprikaföld holdankénti tiszta jövedelme a paprikaárak változása szerint a háború előtt 200—800 aranykorona között mozgott. Természetes tehát, hogy a paprika karrierje a Szeged vidéki belterjes gazdálkodás lehetőségét, értelmét és fokozását is jelenti egyúttal. Hatásai megnyilvánulnak a szegedi parasztság jólétében (takarékbetétek!), polgárinak mondható életszínvonalában (lakás, táplálkozás, ruházkodás), továbbá a szegedi tanyák gazdasági fölszerelésében, farmszerű kiépítettségében. A paprika feldolgozása is forradalmi változáson megy keresztül, amikor a múlt század derekán a Pálfy testvérpár (egyszerű polgáremberek) föltalálja a „hasítást", amely azóta általánossá vált. Ennek lényege az, hogy a paprika bőrét, erezetét, magját késsel elkülönítik egymástól. A magot áztatják, hogy csípőssége csökkenjen, majd megszárítják, és a szintén megszárított bőrrel összevegyítik, utána megőrlik. Ezzel az eljárással a paprika a finom fűszerek sorába emelkedett. Az őrlés hagyományos módja is megváltozik, mert a modern gőzmalmok veszik át a külűk és vízimalmok szerepét. Bár a szegedi népben nem közönséges kalmárszellem él, a kor meggyorsult kapitalista tempóját főképpen tőkével nem tudta követni. A paprikakereskedelemnek a kor szükségleteihez és szabadversenyes lehetőségeihez alkalmazott organizációját a kilencvenes évek táján a zsidóság vállalta magára. E zsidó kereskedőknek kétségtelen érdeme, hogy a szegedi paprika külföldi piacait kiépítették, élelmességükkel a szegedi paprikakultúrát patriarkális zökkenőiből, lassúságából kiemelték, és moder üzletággá fejlesztették. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy a szertelen spekuláció is fölburjánzik a szegedi piacon. A nyerészkedés aggálytalansága már a háború előtti évtizedben súlyos válságba juttatta a paprikát. Mint ismeretes, a paprikát Spanyolországban is termesztik. Minősége ugyan silány, nem ízesít, inkább csak fest, azonban igen olcsó. A világpiacon a spanyol paprika átlagára ebben az időben métermázsánként kereken ötven aranykoronával volt kevesebb, mint a szegedi paprikáé. Ezért egyes tágabb lelkiismeretű cégek spanyol paprikát hoztak be, és szegedivel elegyítve szegedi paprika gyanánt hozták forgalomba és szállították külföldre. Voltak évek, amikor a spanyol paprika magyarországi importja túlszárnyalta a szegedi paprika exportját. Ez az eljárás természetesen alaposan megtépázta a szegedi paprika becsületét. A háború alatt a spanyol import a központi hatalmak elzártsága miatt megszűnt. Borskészleteink elfogytak, és így a szegedi paprika konjunktúrája nagyot emelkedett. A kormány a paprikát zárolta, a Haditermény Rt. kezelésére bízta, amely a