Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

Megjelent források: 1. Iratok... V. 165., 173/b. dok. 2. Csm. Munk. mozg. Vál. Dok. 1919— 1944. 147., 152., 153., 163., 165., 166., 168., 169., 170., 171., 176., 177., 178. dok. Irodalom: 1. TAMÁSI MIHÁLY: A dolgozók harca a nyomor és kizsákmányolás, az ellenforradalmi rend ellen. 1929—1935. Szeged, 1971. 80. p. 2. SERFŐZŐ LAJOS: A munkásság helyzete és a kommunisták tevékenysége Szegeden az 1929—1933-as gazdasági válság idején = Acta Historica, Tom. VI. Szeged, 1959. 3. SERFŐZŐ LAJOS: Bevezetés In: Csm. Munk. mozg. Vál. Dok. 1919— 1944. 26. p. 10 Az ipari munkásság mellett Csongrád megye társadalmában jelentős az agrárproletariátus száma. Szerepük a társadalmi-politikai életben különösen kiemelkedő. Erdei Ferenc és Kiss Lajos munkássága sokoldalúan feltárta a makói és hódmezővásárhelyi, Bálint Sándor írásai pedig a szegedi társadalom szerkezetét. A szentesi kubikosságról pedig Borbás Lajos ad sokoldalú ábrázolást. Az itt közölt részlet Kiss LAJOS: A szegény emberek élete című munkájából való. Alapos és hiteles rajzát adja az agrárproletariátus vidékünkön egyik legjelentősebb csoportjának. Létszámuk a megyében eléri a 6000 főt, családtagjaikkal együtt a 15 000—18 000-en vannak. A kubikos Olyan szegény emberek mentek kubikos munkára, akik nem szerettek gazdánál szolgálni, hanem akkor és úgy dolgoztak, amikor és ahogy akartak, főleg mert többet kereshettek, mint az aratással. A kubikosság nehéz foglalkozás, nagy erőt és kitartást kíván, mégis szívesebben mentek kubikmunkára, mint aratni. A jó kereset csábította mindenkor a szegény embereket, amit itthon nem kaptak meg iparkodásuk mellett sem. Idejökre nézve 20-tól 60 éves korig tudják végezni ezt a nehéz munkát. A kubikos talyicskában viszi szerszámait, gúnyáját, élelmét: ásót, lapátocsákányt, az elmaradhatatlan subát vagy szűrt, pokrócot, gyékényponyvát, kékhuzatos párnát, inget, gatyát, kapcát, bocskort és csizmát. Tarisznyában az eleséget: 2—4 kiló szalonnát, egy zacskóban tarhonyát, szárított kész tésztát, sót, paprikát, vöröshagymát, azután kenyeret, amit megbámultak más vidékiek fehérsége, felhasadt, púpos voltáért. Kis faládikában fésű, túkör, tű, olló, cérna, drótt fakanál, evőkanál. Korsó vagy egy jó literes üveg bedugva csutkadugóval, mely a nyakára madzaggal van rákötve, amit az úton, ha jó vízre akadtak, megbuggyantanak. A talicska hátulján van a bogrács. Az árvíz védelmére szolgáló töltést, valamint a vasúti töltéseket az ármentesítő társulat és az állam csináltatta és csináltatja. Kiadta egy fővállalkozónak. A fő,