Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK MEGSZILÁRDÍTÁSA 1962–1975

Pártunk politikájának szellemében a szocialista országok népeivel a sokoldalú kapcsolatok építését szolgálva erősítette tovább testvéri kapcsolatait Csongrád megye. Mindenekelőtt a Szovjetunió Odessza megyéjével, a lengyelországi Lódz Vajdasággal, a románaiai Temes megyével és a jugoszláviai Vajdasággal is. E kapcsolatok révén nemcsak a szocialista építés és a pártmunka tapasztalatainak cseréjét, hanem egymás életének, munkájának jobb megismerését tesszük lehetővé. A pártéletben politikai aktivitás jellemezte a Csongrád megyei kommunisták készülődését a XI. kongresszusra. A pártcsport értekezleteken, az alapszervezeti beszámoló és vezetőségválasztó taggyűléseken a különböző szintű pártértekezleteken nagy figyelmet fordítottak a kommunisták a kongresszusi dukomentumok megvitatására, az MSZMP Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülésén hozott határozatokból adódó tennivalók megtárgyalására. Pártszervezeteink a kongreszszusi felkészülés időszakában helyesen határozták meg a munkahelyeken jelentkező konkrét feladatokat is. A kongresszusi dokumentomok vitájában nagy aktivitással vettek részt a párt tagjai, a párttaggyűléseken és a pártértekezleteken. A beszámolók és a felszólalások legfőbb jellemzője az eredmények, a fejlődés elismerése a párt általános politikájának igénylése volt. A párttagság felelősségérzetét mutatja megyénkben, hogy nem periférikus témákat feszegettek, hanem a politika egészéről mondtak véleményt. Számos bíráló észrevétel hangzott el az előrehaladásunkat helyenként akadályozó tehetetlenkedés, nemtörődömség, a közösségi érdekeket sértő negatív jelenségekkel szemben. Sokan fogalmazták meg követelményként a vezetőkkel szemben a nagyobb következetességet, határozottságot és a politikusságot is. Hangsúlyozták, hogy ne csak általában, hanem részleteiben is érvényesítsük pártunk politikáját, az össztársadalmi érdekeket és a demokratikus vezetési módszereket. A kommunisták számvetése azt tükrözi, hogy a vezetőségválasztó taggyűlések és a pártértekezletek eredményeként a vezető testületek megválasztásánál szinte mindenhol maradéktalanul érvényesültek pártunk káderpolitikai elvei. Ez annál is inkább eredmény, mert több helyen szemléletbeli nehézségeket kellett leküzdeni annak érdekében, hogy a fizikai munkások, a fiatalok és a nők a párttagságon belüli számarányuknak megfelelően kerüljenek a vezetésbe. A jelölő bizottságok, a párttagság és a pártértekezletek küldöttei helyesen értelmezték pártunk káderpolitikáját, ezt bizonyítja az is, hogy minden szinten a vezető testületekben jelentősen nőtt a párttagságon belüli részarányuknál is nagyobb mértékben a munkások, nők és a fiatalok számaránya. A Csongrád megyei pártértekezlet küldöttei között is nagyobb arányban voltak jelen munkások, nők fiatalok, mint a korábbi pártértekezlet alkalmával. Tapasztalható volt egyes helyeken idegenkedés attól, hogy a munkások, nők, fiatalok nagyobb arányba kerüljenek be a vezetésbe. Voltak akik aggodalmaskod-