Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

1881. évi XLII. t. c. értelmében az ármentesítő társulatoknak visszatéríteni tartozott. Ez a múltban az alapbefektetési és fenntartási költségeknek felszámolása útján az idézett törvény előírása szerint megállapíttatván, pontosan vissza is fizettetett. A Körös—Tisza—Marosi Átmentesítő Társulat adó visszatérítés címén 1914-ben — tehát abban az időben, mikor a pénz teljes értékű volt — 868 943 korona 30 fillért kapott évenként az államtól, mely később 1920-ban, az újabb építkezések beszámolása után 954 365 korona 46 fillérre emelkedett. Az adóvisszatérítés így a társulatoknak olyan tekintélyes bevételét képezte, hogy az majdnem fedezte az évi szükségletnek a felét. Amikor a háború alatt a pénz értéke romlásnak indult, az adóvisszatérítés állandóan ugyanazon névértékben a korona mindenkori értéke szerint folyósíttatván, a háború után annak valóságos értéke az aranykoronának 1/14,500 részére devalválódott, vagyis semmivé vált. Több év eltelte után az 1920. évi XXIII. t.c, majd az 1922. évi XXI. t.c.

d rendelkezései szerint az adóvisszatérítéseknek az a része, ami a szorosabb értelemben vett fenntartási költséggekre esik — előbb a névérték ötszörösére, majd tízszeresére, — az 1924. évi IV. t.c.

e felhatalmazása alapján pedig 14 500-szorosára emeltetett, az a rész azonban, ami az adóvisszatérítésbó'l az alapóbefektetések után esedékes, továbbra is a papírkorona értékének megfelelő maradt. Amire most már ezek alapján Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét különösen reáirányítani óhajtom, az, hogy nevezett társulat mintegy 3 400 000 köbméter földnek a töltéserősítésekbe való bedolgozásával igen jelentékeny munkaalkalmat tudna a földmunkásoknak nyújtani, ha a m. kir. kormány az adóvisszatérítések kérdését az 1881. évi XLII., és az 1889. évi XXIX. t.c.-ek

f szellemében újra rendezné, mely utóbbi törvénycikk kimondotta azt is, hogy az adóvisszatérítések egyszer megállapított összege ötven évig változás alá nem eshetik. — E nélkül azonban az érdekeltség túlterheltsége miatt még az olyan nagyfontosságú munka végrehajtását is kénytelen függőben tartani a társulat, mint a védőtöltéseknek az 1919. évi árvíz követelményei szerint való felemelése és megerősítése. A felvetett kérdés úgy mint az állami közrend, mint politikai szempontból is rendkívül nagyfontosságú. Az 1923. évi XI. t.c.

g és a Nagyméltóságod egyéb bölcs intézkedéseivel szervezett földmunkás szövetkezetek működése útján ugyanis a Az 1920. évi 33. tc. Az 1920. évi népszámlálásról, az 1922. évi 22. tc. pedig a házadóról és a fényűzési lakásadóról intézkedett. * Az 1924. évi 4. tc. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról f Az 1889. évi 29. tc. Az 1881. évi 42. tc. módosítása az adóvisszatérítésekről * Az 1923. évi 11. tc. A földmunkások vállalkozó szövetkezeteinek állami támogatásáról