Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK MEGTEREMTÉSE 1950–1962

Korabeli röplap; Szeged Népe! Súlyos napokat él át most a nemzet és súlyos napok elé néz városunk is, ahol jelenleg még az anarchia uralkodik, bizonytalanok az emberek. PEDIG A KIBONTAKOZÁS MÁR MEGKEZDŐDÖTT Az új magyar forradalmi munkás-paraszt kormány világos programja szentesíti azokat a jogos követeléseket és vívmányokat, melyeket a magyar nép kiharcolt magának. Egyesek arról beszélnek, hogy a Rákosi-önkény idejét akarja visszahozni ez a kormány, újra bele akarja fojtani a szót az emberek százezreibe és hasonló rémhírekkel ijesztgetik egymást. Ez csak aljas rágalom az új kormánnyal szemben melynek több tagja a legtöbbet szenvedett éppen a Rákosi-önkény miatt. KI ADTA A LEGTÖBB MÁRTÍRT a munkásosztály, a nép szabadságáért, az igazi demokráciáért? A munkásosztály legjobb fiai, a kommunisták, akiket százával akasztottak fel a Rákosi—Gerő önkényuralom pribékjei. Évekig szenvedte a börtön minden borzalmát maga Kádár János a munkás-paraszt kormány miniszterelnöke, vagy Marosán György és Horváth Imre, a kormány tagjai, ők akarnák újra a törvénytelenségeket, vagy elfojtani a szabadságot? Nem! Ezt csak a nép elégedetlenségét meglovagaló ellenforradalmi elemek akarták. Mert mi történt volna? Ahogy a jó magyar közmondás fejezi ki: cseberből-vederbe esett volna a nép, mégpedig olyanba, amibó'l aztán nem lett volna menekülés. MI TEHÁT MOST A TENNIVALÓ? HOGYAN KERÜLJÜNK KI EBBŐL A ZŰRZAVARBÓL? Semmi esetre sem úgy, hogy bolyongunk az utcákon és újabb szenzációkat várunk, vagy attól rettegünk, hogy az új kormány vérbe fojtja a demokratikus mozgalmakat a szovjet fegyverekkel. Ilyesmi nem fog bekövetkezni, nem kell tehát tartani a holnaptól. Nyugodtan és bizakodva lássunk neki a normális élet megindításának. Tél eló'tt állunk, s minden elvesztegetett nap súlyosbítja a nehézségeket. Fordíts!