Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

ságharcokra, azt ma bűnül róják fel, azt az osztályállam fizetett bírái elé viszik, kik uruk és parancsolójuk nevében, önként vagy akaratlanul kimondják a bűnöst. És a magyar nemzet itt áll és nyugodtan nézi, mint mészárolja a vértörvényszék testvéreit, kik mindnyájunkért küzdöttek. A forradalom városának, a magyar Parisnak, Hódmezővásárhely éhező munkásai március 5-én be fognak számolni azon véres verekedésről, melyet a város hatósága, élén a főkapitánnyal, kezdeményezett. Hódmezővásárhely hatósága 1894. évi április 22-ig mindent elkövetett, hogy a lakosság elégületlenségét a végsőig fokozza. Sz. Kovács Jánosnak jogtalan letartóztatásával, az utolsó húzást tette gaz játékában és Sz. Kovács János máig is még mindig fogságban van. Ezen önkénykedés által felbőszítve, a piacon, mint minden vasárnap összegyűlt lakosok követelték az ártatlan polgár szabadon bocsátását. Ezen igazságos kívánság felelete éles fegyverlövés volt azok közé, kik nem akarták tűrni, hogy a Magyarországon fennmaradt kevéske szabadságot oly durván megsértse valaki. Egy halott — kit a városháza ablakából mint elmondják, a főkapitány ölt meg — és sok sebesült maradt a csatatéren. Nagyon természetes dolog, hogy a lakosság védekezett, ekkor katonaság vonult fel és ez a lakosságot szétűzte. Ez azon tényállás, mely miatt 65 magyar állampolgár március 5-én a vádlottak padjára kénytelen ülni. És ki az, ki őket odaülni kényszeríti? Elsősorban a kormány, mely a gazdagok osztályából lévén választva, a munkás népnek minden törekvését, mely helyzete javítására irányul, puskával és szuronnyal elnyomja, hogy kényelmesen és zavartalanul élvezze a munkások fáradtságának gyümölcseit. A kormánynak és az uralkodóosztálynak indokra volt szüksége, hogy reakcionárius terveit megvalósíthassa; megbízták az alföldi hatóságokat, hogy a szükséges anyagot erre vonatkozólag szerezzék meg, hogy a népet békóba is verhessék és az elégületlenséget és a kenyér utáni kilátásaikat elhallgattassák. A hatóságok, melyek az uralkodó osztály zsoldjában állanak, farkcsóváló hízelgésükkel felfelé és állati vadságukkal lefelé addig erőlködtek, míg a hódmezővásárhelyi gyilkosnak sikerült a lakosságot erőszakra ingerelni és így a reakciónak segíteni. És ma azok ülnek vádlottakként a törvényszék előtt, kiket bántalmaztak és nem azok, kik a vérontást előidézték. Nincs ugyan egyetlen pont sem, mely szerint a vádlottak bűnösek lehetnének, mert csaknem egy évre volt szükségük, hogy a perre az anyagot összegyűjtsék és röviddel a per előtt Szegeden még egy új vérfürdőt szándékoztak előidézni, úgy látszik, hogy a magyar osztály-igazságszolgáltatás azon gyalázatára, hogy a népet ártatlanul öldösteté, még egy igazság-gyilkosságot is el akar követni a hatósági önkény áldozatain. A védő, dr. Pollák Illés úr azon indítványát, hogy az általa felsorolt tanúkat kihallgassák, a törvényszék elvetette azon indoklással, hogy a tényállás az eddig