Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

Csongrád megye egyik községe sem állhatja ki szemben Szegeddel a versenyt, de mi történnék Csongrád megye többi községének kultúrai viszonyaival akkor, ha a székhely Szeged lenne? Tudnivaló, hogy törvényhatósági tisztviselővé, a megyei képviselet folytán csakis a megyének többi községeiben létező egyénekre esnék a választás, ha tehát a székhely Szeged lenne, önként következik, hogy a megválasztott tisztikarnak Szegeden kellene székelnie, e körülmény azon szomorú esetet eredményezné, mely szerint a megye többi községei a bennük létező értelmes osztálytól is megfosztatván, szellemi tekintetben alásüllyedésnek lennének kitéve, szóval ha Szeged lenne Csongrád megye székhelye, nem lenne többé Csongrád megye, hanem Szeged megye. Nem az kívántatik egy megyei székhelyhez, hogy melyik város mennyi adót fizet, vagy mennyi kontingenssel járul a véderőhöz; etekintetben korántsem versenyezhet Szeged Csongrád megye azon községeivel, amelyek megye központjául Szegvárt, illetőleg Szentest óhajtják, hisz ezeknek állami egyenes adói is megközelítik a félmillió forintot, közvetett adójuk pedig ugyanennyit, az országos véderőhöz pedig több hadjutalékkal járulnak, mint Szeged. Nem lehet, hogy föltűnést ne okozzon Szeged város kérvényének azon része, amely Csongrád megye köztörvényhatóságának belkormányzati viszonyait teszi bírálat alá, minő hátrányok, vagy minő előnyök fordulnak elő Csongrád megye közigazgatási és önkormányzati életében, ezeket legjobban bírálhatja meg maga Csongrád megye köztörvényhatósága, de egy idegen törvényhatóságnak ezek bírálásába bocsátkozni, határos a lovagiatlansággal. A megyei közigazgatási bizottság állami tagjainak bizottsági ülésekbe utazásukkal járó költségeknél feledni látszik Szeged város közönsége, miszerint a megyei közigazgatási bizottságnak képviselet útján választott tagjai is vannak, kik ha Szeged lenne a székhely, sem Csongrádról, sem Szentesről, Szegvár, Mindszent, Mágocs, Derekegyháza, Fábián Sebestyén, Teés, sem pedig Csany községekből egyetlen egyszer sem utaznának be Szegedre saját költségükön; minek azon szomorú következménye lehetne, hogy a megyeszékhelytől távoleső 70 000-nyi lakos végképp kizáratnék a megyei közigazgatási bizottságban való képviseltetéstől, vagy pedig Szeged városhoz közel lakó néhány kisebb községből alakult kisebbség, a 70 000 főnyi többség rovására gyakorolna képviseletet, — vagy pedig végre a közigazgatási bizottságnak önkormányzati alapon nyugvó része egészen meghiúsulna. Nem jöhet Csongrád megye székhelyének kérdésénél figyelembe azon körülmény, hogy a megye székhelyének ide, vagy amoda helyezését hány község kérelmezte, ez a megyei köztörvényhatóság összes egyetemének egyedüli joga, különben pedig itt nem a folyamodó községek száma, hanem a községek lakosságának létszáma, és ezen létszám arányához képest megválasztott megyei bizottsági tagok mennyisége bírhatna csak döntő befolyással, szóval a községenkénti kérelmezésnél áll azon elv, hogy szavazatok nem számláltatnak, hanem fontoltatnak.