Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

végtelen károsodásának következménye parancsolják, hogy a székhely, a megyei közigazgatási központ Szegvárról a megye egy más pontjára helyeztessék át. És e másik pont hová a megyei közigazgatási székhely áthelyezendő', más nem lehet mint Szeged. Fentebb soroltuk fel azon körülményeket, melyek amellett harcolnak, de Szeged mellett harcol azon körülmény is, hogy a megye községei és pusztáinak nagyobb része a megyeszékhely kérdésében nagyobb részt Szeged mellett nyilatkozott. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Több ízben kérelmeztük a megyei székhelynek Szegedre leendő helyezését, s legutóbb a székhely kérdésének eldöntése attól tétetett függővé, hogy azt a megyei községek hova óhajtják helyeztetni. Noha a községek nagyobb része a megyei székhely kérdésében Szeged mellett nyilatkozott, s így e tekintetben is a megye bármely községével szemben előtérben állunk, mindazonáltal egy ily fontos kérdés, minthogy a közigazgatás érdekének szempontjából döntendő el, a községek választása és nyilatkozatától függővé tenni a megye jövő székhelyét nem lehet. Minden egyebektől eltekintve a megyei székhely azon fényes és határt nem ismerő áldozatoknál fogva is, miket városunk úgy a régmúlt, valamint a legközelebbi múltban is a magyar nemzeti ügyben meghozott, jutalomképp is csak Szegedre volna helyezhető. Csak a legközelebbi időkre hivatkozunk, a nemzet önvédelmi harcának korszakára. Itt termettek a város lakóinak soraiból a zászlóaljak hihetetlen sokaságban. Ezen hadfiak diadalmas előnyomulása rántotta porba Szenttamás azelőtt sikertelenül vívott erődéit, itt kerültek ki csodás módon végbevitt munkásság után az összes hadiszerelvények, itt folyt a város polgárainak törhetlen áldozatkészsége és fáradhatatlansága folytán azon csodálandó közrernunkálás a nemzeti ügy diadalra juttatásában, amely fölött a nemzet az időszerinti első férfia lebomlását kijelenteni méltónak találta. De mit utalunk a múltra, midőn a jelenben teszünk oly szolgálatot a magyar államiság és nemzetiség ügyének mint senki. Nemcsak déli végbástyája vagyunk a magyar hazafiságnak, hanem ennek valóságos úttörői. Évenként 500-ra megy a délvidéki idegen ajkú lakosság növendékeinek száma, kik falaink közt a magyar nyelvet, érzelmet és erkölcsöt sajátították és sajátítják el, s a Délvidék magyarosodásának kulcsa Szegeden van. S ha Torontál megye északi vegyesajkú része Csongrád megye határterületének legközelebbi rendezése alkalmából a Szegeden székhellyel bíró Csongrád megyéhez csatoltatik, jótállunk, hogy ezen idecsatolandó terület rövid néhány évtized múlva nyelv és érzelemben velünk teljesen egyenlő leend. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Ily magasabb tekintetek teszik kívánatossá azt, hogy Szeged mielőbb Csongrád megye székhelyévé emeltessék, s hogy továbbá a délvidék egy részének hozzácsatolásával kikerekíttessék.