Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
A DUALIZMUS KORA 1867—1918
A kapitalista átalakulás megkövetelte a közlekedés és szállítás forradalmasodását. Ennek legfőbb tényezője az 1840-es évek végétől a századfordulóig a hazai vasúthálózat kiépítése. Megyéinkben két fontos vonal, a Pest—Temesvári és az Alföld— Fiumei épült ki az 50-es és 60-as években. Csanád megye számára is egyre sürgetőbb volt a gőzüzemű szállításba bekapcsolódni; az ország egyik éléskamrájának tekintett megye nagy tömegű mezőgazdasági áruja révén tudott bekapcsolódni a gazdasági forgalomba. A gabona s az élelmiszerek szállítását nehezítették, drágították a korabeli rossz útviszonyok, s a gyorsaságban sem vehették fel a versenyt közúton a vasúttal. Már a kiegyezés óta napirenden volt egy Csanád megyét átszelő vasút megépítésének a terve, de pénzügyi akadályok miatt csak 1883. januárjában indulhatott meg a forgalom az Arad—Szőreg vasútvonalon. Az Aradi és Csanádi Egyesült Vasút, amely „magánkezelés alatt álló magánvasút" volt, közvetlenül csatlakozott a Budapest—Temesvár fővonalhoz. I. Az Arad—szegedi 2-rendű vasút nemzetgazdasági fontossága 1. Minden népnél a szellemi haladás, a közműveltség s az erkölcsi érzület csak akkor van biztos alapra fektetve, ha az anyagi jóléten nyugszik, mely jólét egyrészt megóv az elaljasodástól, másrészt legbiztosabb köteléket képez, mely a polgárt hónához fűzi s képessé teszi ó't a közterheknek nemcsak viselésére, hanem a honszeretet által megnemesülve hazájának veszélyben léte esetén áldozatokra is. Ezen anyagi jólét annál biztosabb alapon nyugszik, minél közelebb hozatik a termelő' a fogyasztóhoz, mely a kereskedés által történik. A kereskedés ezen feladatát azonban csak akkor lesz képes megoldani, ha biztos közlekedési eszközökkel bír, melyek a szállítási költségeket lehetőleg csökkentik, miáltal a nyers termények, valamint az ipar cikkeinek termelési, illetőleg előállítási költségei kevesbítetnek s lehetővé lesz ezáltal, hogy a nép osztályai nagyobb körökben szerezhetnek s fogyaszthatnak bizonyos cikkeket, mely egyrészt a közműveltséget, másrészt a termelést emeli. 2. A közlekedési eszközök célszerű hálózata a javak felosztása által általános jólétet alapít, hasonlag mint a Galván villanytelep elemeinek szakadatlan láncolata éltető meleggel tölti be az általa megfutott kört, míg annak megszakítása romboló s erőszakos tünemények kíséretében nemcsak nem teremt, hanem a meglévőt is tönkre teszi. így a közlekedési eszközökkel kedvezményezett országrészeknek anyagi jólétével karöltve emelkedik kultúrája is; az utak hálózatából kimaradt vidékek pedig nemcsak haladást nem mutatnak, hanem a már meglévő kultúrélet is retrográd lépéseket tesz. Ily országban virágzó jólét, kereskedés,
