Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ ÖNKÉNYURALOM KORA 1849—1867

feltételében a megyei közgyűlésnek kárpótlást igérő hazafias határozata s az országos közvélemény helyesió' nyilatkozatai által bátorítva, másrészről Vásárhely, Szentes, Mindszent és Szegvár nagylelkű áldozatkészsége által anyagilag támogatva, dacára a két hónapon át kiállított embertelen sanyargatás, kegyetlen fenyegetés, példátlan pusztítás s naponként előforduló tűzveszély minden rémeinek hazafiúi fogadalmának beváltására képesítve lőn. A kedvezőtlen császári leirat megérkeztével a mindenéből kifosztott lakosság szabadulási reményét elvesztvén, július 25-én az adófizetést megkezdette. Azt hitte mindenki, hogy a fizetés megindultával a várost terhelő nagyszámú katonaság egy része el fog távolíttatni, s a gyűlöletes dráma csakhamar véget ér. Azonban a nép hosszú kitartása által felbőszített katonaság, s adóbehajtó hivali személyzet a megtorlásra kínálkozó helyzetet nem akará ily olcsó áron feladni, s csak akkor vette igazán kezdetét a jobb sorsra érdemes nép irgalmatlan sanyargattatása. Az egyes lakosok között már két év előtt kiosztott legelőjárandóság az adókönyvben egyesek nevére még átírva nem lévén, ezen földek adója a várostól követeltetett, minek folyamán harminc vértes lovas szállásoltatott be a városházához. A fizetésre számosan jelentkezők közül a császári hivatalnokok naponként legfeljebb ötven egyéntől vették fel a pénzt, s közben két napi szünetet is tartottak, mialatt a katonai szállásváltoztatások teljes önkénnyel gyakoroltattak. Végre f. hó 5-én két század vértes lovas és két század vadász eltávolíttatott, s ezáltal a lakosság sorsa némileg könnyebbült. Azonban az adóhivatalnokok, kik eleinte megelégedtek az egyenes adó befizetésével, most már a fogyasztási s százaléki adókat is követelik, s csak mindezen adónemek teljes lefizetése után mozdítják el a katonát a mindenéből kipusztított polgár házától. A város az említett legelőjárandóság után kivetett nagy adót kifizetni nem képes, s minthogy azt az egyes birtokosoktól be nem szedheti anélkül, hogy a császári adóhivatal adószedőjévé váljék, a városházánál szállásoló 30 katonát továbbra is élelmezni kénytelen. íme ez szomorú képe a Csongrádon erőszakosan végrehajtott törvénytelen adóbehajtásnak! Súlyosak s fájdalomteljesek szenvedéseink, de bízva megyénk lelkes közszellemében, s bátorítva a hon csaknem minden megyéi és városai közönségeitől naponta érkező helyeslő nyilatkozatok által, vigaszt találunk azon öntudatban, hogy alkotmányos polgári kötelességünket híven teljesítettük, a szeretett megyénknek — mely nevezetét egykor városunktól kölcsönzé — becsületére váltunk, meg lévén győződve, hogy ha e megtámadás helyettünk a megye bármelyik más városát érte volna, eljárásunkhoz hasonlóul viselendé magát, s a császári leirat megérkeztéig a törvénytelen adóba egy garast sem fogott volna fizetni... Csongrádon 1861. év augusztus 12-én KERTÉSZ LÁSZLÓ polgármester