Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA

tudatában a román csapatok 1919. július 23-án Szentesnél ellentámadásba mentek át, visszanyomták a Vörös Hadsereg egységeit a Tisza jobb partjára. A néhány nappal korábban felszabadult Csongrád megyei települések ismét román megszállás alá kerültek. A visszatérő román csapatok a korábbinál még brutálisabb magatartást tanúsítottak. A rablás, fosztogatás mellett a fő tevékenységük a vörös katonák és kommunisták felkutatására irányult. Július 25-én Hódmezővásárhelyen 11 vörÖskatonát és 45 vásárhelyi lakost barbár módon kivégeztek. FARAGÓ SÁNDOR TANÁCSNOK JELENTÉSE A ROMÁN CSAPATOK VISSZATÉRÉSÉRŐL ÉS A TÖMEGKIVÉGZÉSRŐL Hódmezővásárhelyre 1919. évi április hó 29-én vonult be a román katonaság 1919. július hó 20-án pedig arra a hírre, hogy a vörösök a Tisza folyón átjöttek, visszavonultak Orosháza felé. A visszavonulás napján délelőtt egy bozontos fejű, 24—26 évesnek látszó polgár megjelent a városházán, és a helyettes rendőrkapitánynak előadta, hogy ő Berényi László kassai születésű, magyar hadseregbeli tiszthelyettes, olasz fogságból szökött, 2 hónap óta a hódmezővásárhelyi tanyák között bujdosik a románok elől, s miután mintegy 4000 K készpénze már elfogyott, segítséget kér. Személyazonosságának igazolását illetőleg hivatkozott az éppen ott levő Nagy Géza fényképészsegédre és ennek nejére. A tiszai átkelés vaklármának bizonyult, mindössze mintegy 25 vöröskatona jött be a városba arra a hírre, hogy a románok elhagyták a várost. Miután természetesen nem volt senki, aki a románokat üldözte volna, 1919. július 21-én éjjel ágyú- és gépfegyvertűzzel ismét bevonultak a városba, s a csapat egy része az éj folyamán az úgynevezett mártélyi földeken keresztül a Tisza folyóig jutott. Július 22-én Berényi már román tiszthelyettesi, néhány nap múlva hadnagyi ruhába öltözve járt, intézkedett, ő maga lóháton, utána kocsin román fegyveres katonák. Lakása a IV. ker. Ferenc József sugárút 24. számú házban volt, melynek kapujára kiragasztotta: „Vásárhely város rendőrparancsnoka." Egy helybeli kisbirtokos leányát eljegyezte, hír szerint kényszerítette a szülőket halálos fenyegetésekkel, hogy adják hozzá a leányukat. Nagy Géza állandóan vele volt, s pár nap múlva szintén lóháton járt, — egyébként egyik helybeli fényképésznél segédeskedett, de azt is meglopta. Nagy Géza az orosz harctéren egy elesett bajtársa „halálcéduláját" kicserélte a sajátjával, így azután ő már mint halott került nyilvántartásba, s Szegeden lakó nagyszüleit az ő elestéről hivatalosan is értesítették. Ők voltak ketten, akik a csatolt kimutatás 1—48 tétele alatt felsoroltakat, az itteni román katonai helyőrségtől kapott román katonai fegyveres erővel, éjnek idején az ágyból vagy napközben békés polgári foglalkozásukból megbotozás, megpofozás után, fegyver közt — sokat megkötözve — a városi székház