Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA
Elvtársak, munkások! Szeged város nyomorgó proletársága a helyzet kényszerhatása alatt f. hó 15-én az általános sztrájk proklamálásával kilépett a harc nyílt terére. Ezzel a megmozdulásával megmutatta azt, hogy milyen hatalmas fegyverrel rendelkezik. Ezt a harcot önfeláldozó és önzetlen hősiességgel tartotta — ... — teljes 8 napig, amire mindig büszkeséggel tekinthet vissza. De a viszonyok alakulása folytán harcunk további folytatását nem látjuk szükségesnek, miért is felszólítjuk az összmunkásságot, hogy hétfőn, azaz 23-án vegyék fel újból a munkát. Elvtársak! Ne csüggedjetek, ez nem jelenti azt, hogy elbuktunk. Harcunk politikai harc volt, és az erkölcsi sikerei föltétlen megvannak. Továbbra is legyetek méltók magatokhoz. Ne engedjétek soraitokat megbontani, maradjatok tömör egységben úgy, hogyha újból ránk kényszerül a tettek órája, megállhassuk helyünket... Délmagyarország, 1919. június 24. Megszűnt az általános sztrájk. Közli VDCSMMT 1917— 1919. 487—490. A kipontozott részek helyén a cenzúra törölt a cikkből. A sztrájk fontosabb dokumentumait 1. uo. 473—487. GAÁL ENDRE: A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért 1917—1919. i. m. 170—197. 81 Julier Ferenc, a Vörös Hadsereg Stromfeld Aurélt követő vezérkari főnöke, 1919. július 5-én kiadta a tiszántúli hadműveletek előkészítésére vonatkozó parancsot. A tiszai támadás tervének lényege az volt, hogy a fő erők Szolnoknál, kisebb erők pedig Tokajnál és Csongrádnál indítják meg az offenzívát, és ezzel egyidejűleg Tokaj és Szolnok között Poroszlónál is támadás indul. Az offenzíva terve szerint Csongrád térségében a 2. hadosztálynak kellett átkelnie a Tiszán. Július 20-án hajnalban nagyarányú tüzérségi előkészítéssel megindult a támadás. A tüzérség a csongrádi oldalról több órán át lőtte a túlsó partot, mintegy 10—12 km hosszúságban. A hadosztály egyik része Mindszentnél, a másik része a csongrád-szentesi vashídnál átkelt a Tiszán, s július 20—21-én elfoglalták Mindszentet, Szegvárt, Hódmezővásárhelyt és Szentest. A felszabadult települések lakossága lelkes ünnepléssel fogadta a Vörös Hadsereg alakulatait és a direktóriumok tagjait. A korabeli csongrádi újság részletesen ismertette a tiszai átkelés történetét. A „Csongrádi Proletár" eddig érthető okokból nem írhatott a Csongrád—szentesi front eseményeiről. Körülöttünk már dörögtek a vöröshadsereg ágyúi, a város
