Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA
képviselteti magát, hanem csupán a munkásság nevelésének és gazdasági érdekeinek megvédésére fordítja minden tevékenységét. Azért kellett a munkásságnak erre az álláspontra helyezkednie, mert a jelen viszonyok között, amikor a munkásságnak nincsen meg a szólás-, gyülekezési- és sajtószabadsága, jogos érdekeinek érvényt úgysem szerezhet. Még kevésbé veheti tudomásul a munkásság egy, az egész országra, vagy az ország egy részére kiterjedni akaró kormányzati hatalom megalakulását Szegeden, mert lehetetlennek tartjuk két kormány létezését egy országban, különösen pedig olyan kormányét, amely a tömegek megkérdezése nélkül kineveztetett, és nem az ország fővárosában, hanem Arad és Szeged között alakult. A proklamáció aláíróinak támogatásával akarja ez a kormányzat az uralmat magához ragadni. Ezeknek a támogatóknak a neveit már a múltból nagyon jól ismerjük. Tapasztalta már a munkásság, hogy mit várhat ezektó'l az uraktól, illetve attól az alakulástól, melyet ó'k támogatnak: elnyomatást, jogfosztást, a legnagyobb kizsákmányolást, a munkásság gúzsbakötését, a derest és rabszolgatörvényt. Ezek az urak akarnak kormányt alakítani, akik a nemzettel csak a dzsentrik és bárók címereitől felfelé állottak ismeretségben. Ezek az urak akarnak ismét hatalomra jutni, ezek mernek beszélni az ország tönkrejutásáról, akik a végveszedelembe sodorták az országot, akik okozói a hosszú, véres háborúnak, akik a legféktelenebb háborús uszítást csinálták. Ezek beszélnek hazaszeretetről, területi integritásról és más hazug frázisokról, akik idegen oltalom segítségével új háborúra készülnek magyar testvéreink ellen. Ezek akarnak most nemzetmegmentők, az új megváltók lenni, akik politikai uralmukat a közelmúltban is arra használták fel, hogy a kiváltságos osztály érdekeiért a szomszédos államokat gazdaságilag megfojtsák, közöttük gyűlöletet szítsanak, és ezáltal elhintsék a magvát egy borzalmas, kapitalista érdekeket szolgáló háborúnak. Ezek az urak, akiknek sikerült eddig elmenekülniök az igazságszolgáltatás sújtó keze elől, akiknek tulajdonképpen Európa népeinek törvényszéke előtt kellene állaniok, most kormányalakításon törik a fejüket, és fölvonulásokat rendeznek Szegeden. A munkásság eddig jóhiszeműen, türelmesen várakozott. A megszálló csapatok parancsnokának az a kijelentése késztette erre, hogy egyik osztályt a másik fölé kerekedni nem engednek és hogy politizálni ebben a városban csak egy személynek van joga. Ezzel szemben a tegnapi proklamációból mindenki megértheti, hogy csak a munkásoknak tilos a politizálás, a felvonulás, a gazdasági harc megvívása Szegeden, ellenben a régi uralom képviselőinek szabad népgyűlésezni, szónokolni, felvonulni, embereket meggyőződésükért becsukatni és tökéletes kormányzati jogokat bitorolni. A munkásság öntudatának és erejének ismeretében, tiltakozását fejezi ki az igazságtalanságok miatt, és követeljük:
