Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA

Szentes megszállásával a román csapatok elérték a Tiszát. Az a veszély fenyegetett, hogy a csongrádi hídon átkelve elfoglalják Csongrádot is. A román áttörés meghiúsítása érdekében a 30. vörös gyalogezred egységei a híd szentesi hídfőjénél foglaltak állást. A nagy túlerő nyomására azonban kénytelenek voltak elhagyni a szentesi hídfőt, a csongrádi oldalra vonultak vissza. A Csongrád városi direktórium a Vörös Őrséget mozgósította a VÖrÖs Hadsereg támogatására, ők fedezték a visszavonulást. A hídra tóduló románokat géppuskás zárótűzzel sikeresen megállították. A segítségül érkező páncélvonat a hídon áthaladva szétszórta az ellenségnek a szentesi hídfőnél lévő csapatait. A páncélvonat további támadásainak megakadályozása céljából a románok felrobbantották a híd Szentes felőli részét. A sikertelen áttörési kísérlet után a románok a Tisza bal partján nyomultak előre. Május 4—5-én elérték a Körös-torok környékét, és megkezdték Csongrád ágyúzását. A heves ágyútűz ellenére nem ürítették ki a várost, hanem hatékony intézkedéseket tettek megvédésére. Az erőfeszítések eredményesnek bizonyultak, Csongrád egyelőre nem került román kézre. Hétfőn [május 5.] délelőtt 1/2 11 órától délután 3 óráig a román hadsereg ágyútüze alatt állott Csongrád városa. Ez alatt a 4 óra alatt a legnagyobb lelki szenvedéseket élte át Csongrád város békés lakossága. Ez a 4 óra megmutatta azt, hogy a román katonaság előtt nincs kivétel akkor, amikor az olcsó diadal megnyeréséről van szó. A románoknak mindegy: — akár a gyenge nő, akár az ártatlan gyermek kerül ágyújuk tüzébe, — csak kötelességüknek, parancsolóinak, a Pénz urainak kedvükbe járhassanak. Európa pénzurai összefogtak, hogy megingatott hatalmukat az arany csábító erejével megtarthassák; kiszemelték pokoli tervük végrehajtóját az elnyomott, az elcsigázott, az elbutított román népben, s most küldik ellenünk: a testvéreik ellen. A román hadsereg ma még tettrekész szolgalélek, a román hadsereg ma még nem gondolkozik, csak vakon engedelmeskedik s készen áll arra. hogy ura, parancsolója akaratát akár az édesapján, vagy édesanyján végrehajtsa. Román proletárok, mikor tértek már eszetekre, mikor látjátok be már azt, hogy az a nagy és elszánt élet-halál harc, amelyet jelenleg Magyarország dolgozó munkássága saját elnyomói ellen folytat, az tulajdonképpen nektek, a román proletároknak is csak a javát akarja? Azt akarjuk, hogy a ma még elnyomott dolgozó milliók szabadok legyenek, hogy emberi sorsba felemelkedjenek s hogy mindannyian — egyformán — az Élet örömeiben részesüljünk. Azt akarjuk, hogy ha már születtünk, egész életünk ne egymás megnyomorításával, egymás Iegyilkolásával teljen el, hanem hasznos dolgokat cselekedve, a kultúrvilág építő tagjai lehessünk. A hétfői esemény újra olajat öntött a tűzre: nem elég az, hogy a családapának, a testvérnek el kellett jönni otthonról, a családi tűzhelytől, hanem most még az