Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
A DUALIZMUS KORA 1867—1918
képtelenségük esetére Önerejükből képesek megélni. A kivándorlókat —- mint a minden egyes esetnél megtartott hatósági vizsgálat igazolja — ez a szándék vezérli. S különösen Csongrádon és újabban Szegváron, Mindszenten és Szentesen, ahonnan a legtöbb kivándorlás történt, az esetben, ha egy kivándorlónak a megélhetése tengeren túl biztosíttatott, a tőle nyert értesítések után, amelyekben az odavaló életviszonyokat írja le a maga közvetlenségében, feltárja az odavaló kereseti és megélhetési viszonyokat és önkéntelenül is párhuzamot von a mi megélhetési viszonyaink és a tengerentúli megélhetési viszonyok között, ismerőseit és hozzátartozóit a kivándorlástól visszatartani nem lehet, hiábavalónak bizonyul a hatóságnak az a törekvése, hogy figyelmezteti a kivándorolni szándékozókat az Amerikában (Észak-Amerikai Egyesült Államokban) való nehéz életre s arra, hogy nem minden kivándorlónak sorsa nyer ilyen szerencsés fordulatot, ingatlan vagyonukat értékesítik, ennek hiányában pedig megfeszített munkával és kitartó szorgalommal igyekeznek arra, hogy a kivándorláshoz szükséges pénzösszeget előteremtsék, itthon maradt családtagjaik megélhetését úgy-ahogy biztosítsák s mennek az elöljárósághoz útlevelet kérni és ezután a legelső hajóval indulnak szerencsét próbálni. Kivándorlási ügynökök működését eddigelé nem észleltem. Hogy azonban mégis külső befolyás érvényesül a kivándorlásra vonatkozólag, ezen feltevés mellett szól a következő körülmény. Csongrád községből kivándorlók csaknem minden egyes esetben nem a megengedett Fiume-new yorki útirány igénybevételével vándorolnak ki, hanem az észak-európai kikötőkön keresztül, különböző német hajóstársaságok hajóin. A kivándorlók minden útlevéllap kiállításkor felvilágosíttatnak a Fiume—new yorki útirány előnyeiről, hogy amennyiben ezen útirányon vándorolnak ki, az esetben egészen New Yorkba való megérkeztükig a magyar állam fennhatósága alatt állanak és részesülnek — panasz esetén — jogvédelemben, sőt az Észak-Amerikai Egyesült Államokba való megérkeztük után is kiterjed reájuk a magyar állam gondoskodása, amennyiben itt a szükséges felvilágosítást megkapják, sőt gondoskodás történik arra nézve is, hogy munkát kapjanak. Minden felvilágosítás ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy az észak-európai kikötőkön (Hamburg, Bréma, Antwerpen, Rotterdam stb.) keresztül vándorolnak ki. Hajójegyeik ezen kivándorlóknak nincsenek, több esetben az egyes kivándorlókkal való beszélgetés alkalmával, oly értelemben nyilatkoztak, hogy hajójegyeiket Bécsben veszik át. Nem minden alap nélküli tehát az a feltevés, hogy ilyen esetekben valamelyik német hajóstársaság részéről történik csábítás. Súlyt helyeztem arra, hogy a kivándorlásra való csábítás megszüntettessék, az ily tartalmú megkeresések elkoboztassanak, erre való tekintettel megkerestem a m. kir. posta- és távírda igazgatóságot avégből, hogy az Amerikából, valamint az észak-európai kikötővárosokból érkező és esetleg kivándorlásra csábító levelek, felhívások éber figyelemmel kísértessenek s alapos gyanú esetén a 40 000/1904. számú belügyminiszteri rendelet 68. §-ában jelzett megtorló eljárás folyamatba tétele céljából az illető