Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

désen az első szóra önmaguk tágítottak, azon meggyőződést érlelték a munkásban, hogy csak akarni kell és a szerződés egyáltalán csak addig köti, ameddig jónak látja. A sztrájkban résztvett munkások száma kb. 1200-ra tehető. Kb. ennyi tagadta meg a munkába lépést, illetve a munka folytatását azért, mert a megdőlt gabona learatása s a nagyszalmájú termények cséplése több és nehezebb munkát igényelt, az egyes munkamegtagadások azonban a hatóság közbelépése alkalmával békés megegyezéssel végződtek, s a munkások mintegy 50% munkabéremelést értek el. IV. Tiszántúli járás A) Egyletek, szakszervezetek 1. Mindszent községben: az „Országos Munkásvédő Szövetség Mindszenti Csoportja" 198 taggal. 2. Szegvár községben: ugyanazon szövetség 228 taggal. 3. „Mindszenti Általános Népkör" 67 taggal. 4. „Szegvári 48-as Népkör" 311 taggal. E két utóbbi azonban alapszabályaik szerint kifejezetten nem szocialisztikus egylet, noha az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt elveit látszanak követni. B) Büntetések vagy kiutasítások az elmúlt évben szocialisták ellen nem alkalmaztattak. C) Feloszlatás vagy felfüggesztés nem történt. D) Népgyűlés Az elmúlt évben 4 ízben engedélyeztetett s lefolyásuk zavartalan volt. E) Sztrájkmozgalmak: e járás területén az aratómunkások kivétel nélkül a nagy uradalmakban tagadták meg a munkát, mindenütt ugyanazon okokat hozva fel, mint a többi járások aratómunkásai. Sztrájkba álltak az aratómunkások Mindszenten: őrgróf Pallavicini