Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
A DUALIZMUS KORA 1867—1918
terjeszteni nem lehet. Nem tudom okát találni, csak annyi bizonyos, hogy előbb, mikor a „Világszabadság" járt hozzánk, és közvetítettem a csomagos lapot, — 25 darab közül négyet alig bírtam közvetíteni, és az utóbbi időben a csomagot fel sem kellett bontanom. Talán idővel nagyobb agitáció mellett a legjobban kelne. A nép helyzete a legrosszabbnak mondható, de mégis kenyeret eszünk, de csak most, a jövő azonban nincs biztosítva, mert nálunk karácsony táján megfogadták a részest, aszerint, amilyen szükségben volt a szegény ember. Tudjuk, hogy 1848ban a robot megszűnt, de a földesurak sokan használják, szakasza ugyan nincs, de meg van. Helyesen mondotta a fővárosban az ügyész, hogy a törvényt megcsalni nem lehet, de kijátszani lehet. Hát úgy vagyunk a robottal is, mert a földbirtokosok kikötik, hogy ingyen munkát dolgozzanak a munkások. így cselekszenek a nagyobb vállalatoknál, aszfaltmunkánál stb., mert azt mondják, hogy itt makói nem dolgozhat, csak vidéki. A vidéki nem ismeri ki magát s csak akkor kap munkát, ha munkavállalkozóhoz megy; az azt mondja neki: „felveszlek, barátom, de úgy, hogy a fizetést majd én veszem fel." Ad munkát, de olyan fizetést szab, amilyent akar. (Gyalázat.) Ilyen viszonyok között nem csodálkozhatunk, ha a nagyobbak kizsákmányolnak. Ennek kikerülése végett szervezkednünk kell, még pedig oly módon, hogy a munkásnak ne kelljen a vállalkozóhoz mennie, hanem szabja meg, hogy mennyiért dolgozik s alább nem. De a munkásságnak olyan nagy hibája a gyengesége, hogy ha látja, hogy nincs a kenyerénél egyebe, akkor szalad, elveszti a fejét, nyugalmát és ha valaki két krajcárt mutat fel, beleugrik a Dunába. Ez nem szervezkedés, öntudatra kell ébreszteni a munkásságot, hogy ilyeneket ne cselekdejék. A makói viszonyok a lehető legrosszabbak. Az állami munkaközvetítésnek nincs értelme. Mit csinálnak akkor, ha az állami gazda parancsolja a munkaközvetítést, de munkát nem tudnak adni. Nincs a törvénybe iktatva, hogy a munkának legyen joga. Az a baj. (Úgy van!) Igaz, hogy az állami közvetítés nem szed díjakat, de nekünk ki fizet díjakat, ha nem dolgozunk? —• de meg ha dolgozunk sem fizetnek tisztességes munkabért. A kisgazdák helyzete is nagyon rossz. Egyházi pénzeket adnak ki nekik; de azt a néptől szedik be. Makónak 94 ezer koronát kell az egyháznak fizetni. Hogy ha az egyház különálló a községtől, miért vehet a községtől ilyen csomó pénzt, mikor arra külön adót kell vetni. Azt mondják, hogy a pénz az iskolákra kell, államosítsák hát akkor az iskolákat! Ennyit akartam a makóiak helyezetéről mondani... Bíró István (Szegvár): Tisztelt kongresszus! Tisztelt elvbarátaim! A szegvári földművelők és mezei munkások nevében üdvözlöm önöket! Nem nyújtom hoszszúra a panaszt, csak ami a szervezkedést illeti, teszek némileg jelentést. 1892. év óta vergődöm a szociáldemokrata eszméért, de nem bírtam a szegvári nép közt annyira vinni, hogy 1899. évnek utóján világosságra bírtam volna őket hozni. Most került egy alkalom, amely azt a gúnyos, alattomos elismerést, amellyel
