Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
A DUALIZMUS KORA 1867—1918
A nehezedő viszonyokat állandóan tárgyalták a századforduló éveiben tartott országos földmunkás-kongresszusok. Ezeken Csongrád és Csanád megye munkásszervezetei is képviseltették magukat. Küldötteiken keresztül az országos plénum elé tárták vidékünk föld- és mezőgazdasági munkásainak legsúlyosabb gondjait. a) ...Keresztes Mihály hódmezővásárhelyi kiküldött, mint a Csongrád megyei vezetőségnek tagja jelenti, hogy a múlt évi aratáskor a hatalom felhasználva a mai szabad szervezkedést és technikai fejlődést, az uradalmakba gépeket hozatott s a falusi munkásokat kiszorította s felhasználta a városi munkásokat azok elnyomására. Mert az óriási nyomor arra kényszerítette a falusi munkásokat, hogy a városokba nyomuljanak, ahol lenyomták a munkabért. Hódmezővásárhelyen is ilyen helyzetben voltak: 2000 ember két hónapon át a piacon szabad ég alatt volt, hogy munkára szólítsák. Összetették filléreiket és két embert a miniszter elé küldtek, s a miniszter azt mondotta nekik: „Hohó, önök azok az emberek, akik 16—20 métermázsa gabonáért akarnak aratni." Pedig nagy szerencse, ha az Alföldön 7 métermázsát tudtak keresni. Ez bizonyítja, hogy mily rosszul informálják a minisztert és árulásokat követnek el a munkásokkal szemben. Megtörtént az, hogy azoknak, akik 20—22 évig arattak ugyanazon helyen, a gazda azt mondotta, hogy most már nem úgy fogtok aratni, mert gépet hozatok és nem kelletek annyian és amit a részen kaptok, az lesz a tietek; ha akarjátok felfogadhatjátok 1/10-be. A földművelők ezt elfogadták, de azt felelték, hogy nem tudják, hogy fog kiütni a termés s biztosítékot akartak, de azt felelte a gazda, hogy nincs az a törvény, amelyik azt megszabja. Elmehettek, ott fogadok munkást ahol akarok. Ezt Hódmezővásárhely rendőrsége is be tudja bizonyítani. Ezeket az embereket, akik 20—22 évig egy gazdaságban dolgoztak, a munkaadók az út közepére dobták és kétségbeesésbe kergették. (Gyalázat.)... Tárgyalás alá kerül a napirend 4. pontja: Az öntudatos mezei munkások követelése. Ezen kérdést Huszka Mihály [Csongrád] mint előadó fejtegeti. A földművelők követelését a gazdasági viszonyokból kifolyónak mondja. Arról panaszkodik, hogy megélhetésük nincs biztosítva. Első teendőnek az aratási feltételek megállapítását tartja s az aratási viszonyokat a következőkben írja le. Ma az aratók 14-en 15-en aratnak, ily módon 6 métermázsa gabonánál többet nem kereshetnek, sőt ehhez még marokszedőt is kell fogadniok. Ami nálunk 14 frtba kerül, az uradalmak nem adnak olyan konvenciót, amiből megélni lehetne. Őneki másfél személyre 63 kilogram rozs-búzát adtak három hétre. Ha ebből a korpát leszámítja, kevés marad kenyérre. 150 dekagram szalonnát kapott, amely büdös volt, úgy, hogy nem tudta megenni, s a kutyának se kellett, s ha mégis megette, kihányta. Még kását is
