Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A KIRÁLYI VÁRMEGYE
ta, kiderül. Nána ispán birtokai között számos „terra"-t, azaz földet sorolt fel, amely elnevezéssel a korszakban jobbára a lakatlan földterületeket szokták az oklevelekben megnevezni. A Baár-Kalán nem birtokainak java része Baranya és Csongrád megyékben feküdt, de birtokokkal rendelkeztek Arad, Pest, Pilis és Valkó megyékben is. Az oklevél híven mutatja, hogy milyen távolságra voltak egymástól a szórt birtokrendszerü nagybirtok egyes tagjai. Bár Nána ispán donációját 1276-ban V. Ince pápa is megerősítette, a Csongrád megyei fekvőségek sohasem kerültek a kolostor tulajdonába, ugyanis a nemzetség Izsép ágából származó Szeri Pósa család birtokolta a későbbiekben az oklevél által felsorolt Tisza-parti helyeket. Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria és Kunország királya mindenkinek, aki a jelen levelet meg fogja tekinteni, üdvözletet az üdvözítő igazságban. Mivel a jámbor szándékú óhajt és a dicsérendő elhatározás szándékát a királyi törekvéseknek mindenkor segíteniük kell, [ezért] a királyi gondoskodáshoz kell tartozniuk, hogy azokat, amelyeket az [örök] nyugalom érdekében a megtérésnek és hódolatnak a buzgalmából vallásos módon kijelölnek, és érett megfontolással már előzőleg elrendeznek, a rosszakaratú embereknek a titkos mesterkedése ne tudja figyelmen kívül hagyni, sem pedig a gonosz emberek nyílt vakmerősége ne tudja megzavarni. Ebből következik, hogy a nemes férfiú, Nána ispán, a Kalán nemzetséghez tartozó Pósa ispán fia ez idő szerinti örökösök vagy utódok vigaszától megfosztva előre kigondolt üdvös szándékkal alázatosan és ismételten a mi királyi fenségünkhöz fordult, hogy szabad legyen neki mind az örökölt és vásárolt, mind az általunk adományozott vagy bármi más törvényes címen gyarapított birtokairól saját akaratának tetszése szerint rendelkezni és dönteni. Mi tehát kegyet gyakorolva — különösen a nemeséggel rendelkező emberek számára — királyi jóindulatunk kegyéből megengedjük azt, amit a szokásjog merevsége tőlük megtagad; ugyanannak a Nána ispánnak jóindulatú kegyeséggel megengedtük : legyen szabad lehetősége, hogy saját bármely helyen levő birtokairól a rendelkezés, az ajándékozás, az átengedés, az átadás és a szabadon való átruházás lehetőségével mostantól szabadon éljen. Tehát ezen kedvezés következtében, amelyet a mi királyi kegyünkből ténylegesen elnyert, az említett Nána ispán a nemes úrnővel, a feleségével, az egykori Moys nádor leányával együtt — gyakrabban fontolgatva, mintsem a fent említett birtokokról elrendezést tehetett volna — azért választotta a lelke üdvének és a legnagyobb fenségnek kedvesebbet, hogy halandó vagy esendő [ember] helyett az ő előbb mondott javaiban örökösként és utódként a dicső Szüzet, Isten és az ember szülőanyját állítsa, saját és az előbb említett feleségének lelkét a halandók efféle bőkezű adományozása révén ugyanannak a Szent Szűznek különös oltalmába ajánlva. Tehát előttünk személyesen megjelenve az összes birtokait, mind az örökölteket, mind a vásároltakat vagy bármely más címen szerzetteket átengedte, átadta, átruházta és adományozta a Szent Szűz egyházának, amelyet a sziget [Nyulak szigete]
