Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A KIRÁLYI VÁRMEGYE
igyekszik és akarja keríteni, valamint körülvenni és a régieket megújítani. Hűségteknek elrendelve megparancsoljuk, hogy magatok közül küldjetek ki alkalmas és szavahihető férfiakat bizonyságul, akik előtt a mi emberünk, a Bylakinak mondott Péter mester, királyi udvarunk familiárisa, miután a dolog nyilvánosságának és igazságának a megőrzése miatt a környékbelieket és a szomszédos Csanád nembeli nemeseket összehívta, a régi határokat járja be és ugyanazokat újítsa meg, és ahol szükséges, újakat emeljen, és valamennyi előbb említett birtokot ugyanannak a Pongrác ispánnak és utódainak jegyezze békében birtoklandónak, ha nem lesz ellentmondás; az ellentmondókat pedig, ha lesznek, ugyanazon Pongrác ispán ellen jelenlétünk elé a törvényes határnapra idézze meg, majd az idézés napját, a kijelölt határnapot, valamint az idézettek neveit, az esetnek és az egész dolognak a lefolyását nekünk híven megírjátok. Kelt Székesfehérváron, Gyertyaszentelő Boldogasszony [Mária megtisztulása] ünnepének nyolcadán, (február 9.) az Űr ezerkétszáznegyvenhetedik évében. IV. Béla király parancslevele a csanádi és aradi káptalanhoz. 1247. február 9. Kiadva: W VII. 220—221. Géczi Lajos fordítása. — A középkor birtokjogi szokásainak megfelelően birtokvita vagy új adományozás esetén gyakran a tulajdonosfok) kérésére a király valamelyik káptalannak vagy kolostori konventnek megparancsolja, hogy járják be a birtokhatárokat, és újítsák meg azokat. A későbbi időkben a határjárás, az illető hiteles hely egyik kiküldöttjének és a király képviselőjének a jelenlétében történt. Ha a határjárás során nem találtak ellentmondókat, a tulajdonos (oka)t beiktatták birtoka(ik)ba, és ezt jelentették a királynak, aki privilégiális (nyilt, függő pecséttel ellátott) oklevélben nyilvánította ki az adományozás, újraadományozás vagy megerősítés tényét. A hiteles helyek (káptalanok vagy kolostori konventek) tagjai egyházi személyek voltak, de világi funkciót láttak el. A XTX. század utolsó harmadáig töltötték be a későbbi közjegyző szerepét. (A középkori magyar bírósági szervezetre és perjogra lásd: HAJNIK IMRE: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyes- házi királyok alatt. Bp. 1899.) A középkori okleveles gyakorlatban többször előfordult, hogy egyesek birtokaik vagy birtokuk tulajdonjogának bizonyítására korábbi dátummal készült, azaz hamis oklevelet állítottak ki. A szakirodalom véleménye szerint a fent közölt oklevél fogalmazása, írásmódja stb. alapján keltezésnél jóval később készült hamisítvány. (Minderre lásd: KARÁCSONYI JÁNOS: A hamis hibás keltezésű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig Bp. 1902.). Pongrácfája és Pongráctelke Aradtól nyugatra feküdt a Maros partján, (ma: Románia.) Kisfalu(d) a mai Makó keleti részén feküdt. Szentlőrinc ma puszta Makó Marosparti részén. Tömpös helyét két puszta neve jelzi Makótól nyugatra. Ladány területe ma puszta Kiszombor mellett keletre, Romániában. Palota ma puszta Csanádtól nyugatra Romániában. Béb ma falu Szegedtől délkeletre Jugoszláviában. Pordánymonostora ma község Makótól délre Romániában. Oroszlánosmonostora ma község Kanizsától (Kanjiza) keletre Jugoszláviában. Kenézmonostora Nagylak mellett a Maros partján feküdhetett (ma: Románia). Szanád ma község a Tisza partján Zentától (Senta) északra Jugoszláviában. Egyházaskér ma határnév Tiszaszentmiklós és Pádé között Jugoszláviában. Csóka ma község zentától északkeletre Jugoszláviában. Tömörkény Csóka, Zentarév és Szanád között állhatott. Zentarév a Tisza partján feküdt Zentával átellenben. Egyházaskér (Kér) ma határnév Tiszaszentmiklós és Padé között Jugoszláviában. Razsán Csóka és Tiszaszentmiklós között feküdt (ma: Jugoszlávia). Szentmiklós ma község Zentától délkeletre Jugoszláviában. Baromlak Csóka és Szentmiklós között feküdt (ma: Jugoszlávia). Patak tó feltehetően Borjúól és Halászmorotva között terült el. Halász (Morotva) ma Pá*
