Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - POLGÁRI FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC

volna feladnia, melyekből a haza védelmének kiapadhatatlan forrásait merítheti, míg ellenben Budapest csak egy pont levén, az ország védelmének kútforrásául nem szolgálhat. És különben is, kivált miután a budai várfalak, melyek csak az ellenségnek használhattak, jórészt lerontattak, Budapest városa olyan pont, melyet semmi, sem az ellenség hadimunkálatok alapjának fel nem vehetünk. Annálfogva kábaság volna egy oly hadmunkálati tervet, mely a haza megmentésére legcélszerűbbnek látszik, Budapest különben is tarthatatlan pontjának alárendelni, azaz hazánkat egy városnak feláldozni. A kormány tehát a haza érdekében vélte lenni, hogy a kormány székhelyére való tekintet ne szabjon zsibbasztó irányt a hadimunkálatoknak, hanem a hadimunkálatok kívánataihoz legyen alkalmazva a kormány székhelyének választása. Ma tehát Szegeden van a kormány székhelye, jövő hétén méglehet másutt leszen, anélkül, hogy a haza iránti kötelességeiben e miatt hátramaradás támadna. Amint a nemzet élete nincs egy ponthoz, úgy a kormány hatása sincs akármely városhoz kötve. Örvendeni fognak velem együtt Önök, megértvén ezen tudósításomból, hogy az országnak egész tiszántúli kerülete a Tiszának mindkét partjaival egyetemben tiszta az ellenségtől s birtokunkban van. Kevés napok alatt egy új erős sereg állott ki a síkra, mely csatlakozva azzal, amely a muszka fő ellenséges erőt lassú hátravonulással tartoztatá Szolnoknál, a Tiszához veté magát, s ezen mozdulat és a vitéz jászkun népnek felkelése s táborba szállása Karczagnáí, egy másik némi rendes haderőtől támogatott népfelkelési tábornak pedig Váradpüspökinél összevonulása azt eszközlé, hogy a már Debrecenig előrenyomult muszkasereg sebes visszavonulással menekedék Miskolc felé vissza a Tiszán, melyet, hiszek Istenben, más mint magyar tartósan nem birand soha. , A nép felkelt, s az ellenség visszavonult! Mert hiában! ahol a nép nem hajlik meg gyáván az erőszak előtt, ott ellenséges erőnek hosszas maradása lehetetlen. A Tisza tehát mienk: túl a Tiszán nincsen ellenség. A Duna-Tisza közti vidéket erős és tekintélyes magyar tábor fedi. Önként látom ugyanis felmerülni sokak keblében a kérdést, ha van-e kilátás reá, hogy az osztrák-muszka sereg ellenében nemzeti lételünk élethalálharczát diadalmasan megküzdhessük. Azért kétségtelen tények és hideg számvetés alapján fejezem ki erős meggyőződésemet, hogy ha a nemzet önmagához és hazájához hű marad, kevés hónapok alatt győzedelmünk kétségtelen. És pedig a következő okoknál fogva: Először: Hadseregünk még soha nem állott oly kedvező arányban az ellenséges sereg számához képest, mint éppen most.