Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - POLGÁRI FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC

hang: de midőn Szeged népét látom, úgy látom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, mint hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak. Midőn én, az ország teljhatalmú biztosa, a honvédelmi bizottmány tagja, népfelkelést intézendő utamban más helyekre bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek; de Szegedre azért jöttem, hogy itt a lelkesedést szemléljem! És én mondhatom, örömmel szemlélem Szeged népében a lelkesedést; mert veszedelem fenyegeti szegény elárult hazánkat, oly veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink nem mutatnak, s melynek láttára némely kicsinyhitűek a fővárosban azt mondák, hogy a magyar nemzet napjai megszámítvák. De én azt mondom: ez nem igaz! Alkudozásba akartak ereszkedni Jellaéic-tyal, ama gaz árulóval, kit az ármány pokoli céljainak kivitelére, arra, hogy csak nemrég visszanyert szabadságunkat és függetlenségünket kezeinkből újra kicsikarja, s a népet újra a szolgaság jármába hajtsa, eszközül szemelt ki. De én azt mondám, hogy mielőtt a nemzet annyi erővel s küzdelemmel kivívott szabadságából csak egy hajszálnyit is lealkudnék, elmegyek, és megtekintem a népet. És most, miután Szeged népét látom, szemeiben a lelkesedés szikráit, nem késem megírni a fővárosba, hogy Szeged népe az árulóval való minden alkudozás ellen ünnepélyesen tiltakozik. Megírhatom-e ezt? (A nép: Meg!) Igenis, megírom, hogy miután Szegedet s népének ezreit a haza szerelmétől lelkesülve láttam, kőszirtté szilárdult keblemben a hit, hogy e haza, lépjen bár a pokollal szövetségre az ármány, mentve lesz. Krisztus mennyei országát megalapítandó a földön, egynek választottai közül azt monda: e kőszálra építem én egyházamat; és én hasonlóan mondom, hogy Szegedre s ennek lelkes népére építem nemzetem szabadságát, és a pokol kapui erőt nem vesznek azon. Oly hatalmasnak hiszem én a népet, hogy ha felkel és összetart, a ropogva öszszerogyó ég boltozatait is képes fenntartani erős karjaival... Kossuth alföldi toborzó útja 1848. szeptember 24.-október 6. Kiadva: Kossuth Lajos összes munkái. XIII. Sajtó alá rendezte Barta István. Budapest, 1952.84-86. Lásd még: Barta István: Kossuth alföldi toborzó körútja 1848 őszén. Századok. 1952. 86. évf. I. sz. 149—166. Kossuth Kecskemétről 1848. október 6-án kelt levele a nemzetőrség megindulásának elhalasztásáról: CsmL Szegedi Közgyűlési iratok 356/1848. sz. Oltvai 128 — 139. Az alföldi toborzóútra és a Pákozd-sukorói diadalra: Spira György: Polgári forradalom (1848—1849) MOT 6/1. 256—264.