Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - POLGÁRI FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC

intézett beadványokban így indokolták meg, hogy az uraság juhait a legelőről április 19-én miért hajtották le: Mindszent helységének földesurasága a nevezett helység ellen folytatott úrbéri pőrét 1806. évi január 13-án illető hatósági úton legfelsőbb helyre terjesztvén, ezen pör következtében legfelsőbb királyi leirat folytán Mindszent helysége részére mindenegyes úrbéri sessio után 30 holdnyi földnek legelőilletőségképpeni kiadatása rendeltetett. Ezen rendelet a felek kölcsönös megegyezésével 1808. évi július 30-án tettlegesen végrehajtatott. De az uraság az akkori mindszenti jobbágyok részére ekként elkülönözött legelőnek használásába eleinte csak alattomos és alig észrevehető legeltetési gyakorlattal becsúszván, később minduntalan szélesebbre terjesztett igazságtalan és ennélfogva egyszersmind törvényellenes gyakorlatát szinte türelmetlenné tevé. A nép tehát ezen oktalan ingert tűrni nem tudván és általunk elöljárók által sem tartóztathatván fel, folyó évi április hó 19. napján az uraságnak birkáit ezen legelőből kiparancsolá. Panaszképp alázattal jelentjük, miképp a mindszenti házas zsellérek a legelőből egészen kirekesztve vannak. Jelentés Csanád megyéből A megyében a rend folyvást kedvező állapotban vagyon. Nyugtalanság jelei csak némely kertészközségekben mutatkoznak, kik a kamarális pusztákon árendafizetés és dohánytermesztés kötelesség mellett bizonyos esztendőkre letelepedtek. De ezen nyugtalanságnak is csak az az eredménye hogy új szerződés végett az illető miniszterhez fognak folyamodni. Különös méltánylást érdemel a 4000 lélekbül álló kovácsházi kertészközség, kinek árendája folyó évi Szent Mihály napkor kitelik. Mi a nép lelkesedését illeti, fájdalmasan kell elösmérnem, Makó városa részérül nem tapasztalhatni oly mértékben, mint az magyar fajunktól várható lett volna. A csanádi püspökséggel örökös perlekedésben állván, a múlt vasárnap a város bírája nyíltan állítá, hogy ha az urak a kopáncsi pusztát felosztják, úgy mennek. Ezen bujtogatás folytán törvényszéki eljárást rendeltem. Stb. NÁVAY TAMÁS főispán és királyi biztos. Jelentés Csongrád és Csanád megyék közállapotairól. 1848. május, október. Kiadva: EMBER GYŐZŐ: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp. 1951. 198—202. — A kisteleki esetre lásd: VICSAY LAJOS: Kistelek története. Kistelek, 1929. 80—81. Csongrád és Csanád megyékben azonban csak szórványosan fordultak elő zavargások, mert sok volt az úrbéres jobbágy, akik mentesültek a földesúri adó alól, és birtokukba jutott a föld. Egyes esetekben mégis előfordultak kilengések, amelykröl a megyei vezetők beszámoltak a honvédelmi bizottmánynak vagy a belügyminiszternek.