Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

1845-ben királyi rendelettel új iskolai rendszabályok léptek életbe. Ezzel kapcsolat bon a helytartótanács elrendelte, hogy a vármegyék mérjék fel a jelenlegi helyzetet,' és tegyenek javaslatot a teendőkre nézve. A bizottság vizsgálata csak a katolikus és a görög nem egyesült iskolákra terjedt ki, a protestánsok ugyanis a saját autonóm hatóságuk felügyelete alatt álltak, a kir. tanfelügyelőtől függetlenül fejlesztették iskoláikat egyházi területeik tanrendszere alapján. Az itt közölt szöveg az ezzel a feladattal kiküldött bizottság jelentésének részleteit tartalmazza. Ezekből eléggé vigasztalan kép tárul az olvasó elé. 1845. jan. 22-én Horgoson megjelenvén, a bizottság az iskolát a következő állapotban találta: Van a helységben rossz karban álló iskola, hol 143 fiú és 92 leánygyermek egy tanító által együtt taníttatnak; azonban tekintve a nép számát, még csaknem annyi iskolába járó gyermek van. Ekkor a küldöttségi elnök Temesváry István első alispán megmagyarázván a községi elöljáróságnak a tanügy rendezését célzó felsőbb rendeletet előadja, hogy Horgoson tekintettel a népesség és iskolába járható gyermekek számát, két fiú- és két leányiskola felállítása szükségeltetnék:... addig is — míg ez kivihető lenne, a mostani iskolában a leányok a fiúktól elkülönítendők, s a leányok tanítására külön helyről s külön tanítóról gondoskodjanak. Egyéb iskolai hiányok kiderítésére a helybeli lelkész kéretett fel. Jan. 23-án a küldöttség Algyőn megjelenvén, fájdalommal tapasztalta, hogy ahol az iskolában járó gyermekek száma 111 fi- és 97 leánygyermeket képez s jelenleg is 60 fi- és 23 leánygyermek tényleg oktatásban részesül, teljesen pusztuló félben van az iskolaépület, s a nép annak újbóli fölépítésére nézve legkisebb szorgalmat és igyekezetet nem tanúsít. Alispán a rendelet megmagyarázása után kijelenti, hogy Algyőn 2 fiú és 1 leányiskola s ugyanannyi tanító szükségeltetnék... Ugyanaz nap a küldöttség Tápén megjelenvén, az iskolát jobb karban találta ugyan, mint Horgoson; azonban ott is a kezdők és haladók, fiúk és leányok egy helységben s egy tanító vezetése alatt vannak, miért is ez iskola sem felelhet meg a kitűzött célnak. Minthogy azonban Tápé helység köztudomás szerint a vízáradások folytán sok kárt szenved, legelője csekély, s 13 teleknyi földjéhez képest új iskola építésére nem szorítható, e 2500 lelket számláló községre s jelenleg iskoláztatandó 77 fiú- és 89 leánygyermekre nézve a küldöttség abban állapodik meg, hogy a mostani iskola kétfelé rekesztvén az olvasók a foglalóktól külön választassanak, s csupán a leánygyermekek számára állíthatnék egy elemi iskola... Jan. 26-án s következő napokon a bizottság vizsgálatát folytatván, érzékeny nehezteléssel vette, hogy Kisteleken, melyen keresztül sűrű közlekedés van, s mely Szeged szab. kir. város szomszédságában kedvező anyagi jólétnek is örvend, az iskolára semmi figyelem nem fordíttatik, s az a legelhanyagoltabb állapotban