Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Csanád megye előterjesztése Pitvaros kertésztelep úrbéresítése érdekében. 1843. szeptember 16. CsmL Csanád vm. Nem. Közgy. iratai 2773/1843. sz. — Csanád megye településhálózatára lásd: BOHDANECZKY EDVTN: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Csanádvármegyei Könyvtár 36. Makó, 1940, 43., 45., 51. A kertészségekről és Pitvaros küzdelméről: GYIMESI SÁNDOR: A telepítvényes falvak „felszabadulása". In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. Tanulmányok. Szerk. és bev. SZABÓ ISTVÁN. Bp. 1965. 157. OLTVAI FERENC: Pitvaros telepítése és küzdelme az úrbéresítésért 1816—1848. Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve 1963—64. Orosháza, 1965. 19—72. Uő.: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében. Tanulmányok 1978. 82. 168 A hajózás fellendülése Szeged életében is szoros kapcsolatban állott a gazdasági élettel. A kortársak is felfigyeltek arra a változásra, amely jobbára az 1790-es évek után következett be (Dugonics András, Vedres István, Vályi András megjegyzései), amikor a búza és a dohány vált a Dél-Alföld fő termékévé, és a gyűjtő és elszállító helyek között Szeged kiemelkedő szerepet töltött be. A Tiszán és a Maroson Szeged 50—60 km körzetében rakodó állomások létesültek, Szegeden ezen felül megindult a hajóépítés. Szegedet Újszegeddel hajóhíd kötötte össze. A városnak joga volt a hajóhídon által haladóktól és a hajóhídnak a hajók részére történt kinyitása alkalmával taksát szedni. A város ezt a jövedelmet rendszerint bérbeadta. A Tisza-hídi biztosnak volt a feladata, hogy az általhaladóktól az illetéket beszedje, és nevüket a naplóba bejegyezze. Külön naplót vezetett a gyalog, szekéren, vagy lovon a hídon átkelőkről és külön az által haladó hajókról. A naplók adatai érzékeltetik a forgalmat: az általhaladó személyek úticélját és áruikat, a hajók tulajdonosainak nevét és a szállított áruk megnevezését és mennyiségét. Kitűnik, hogy a Tisza—Maros szögéből miféle árukat hoztak a szegedi várárokra és a piacokra. A hajók pedig főképp gabonát, dohányt, lisztet és faárut hoztak és vittek. Távolsági kereskedelmi kapcsolat főképp Győrrel, Titellel, Bajával, Becsével és Zentával volt. Alább csupán az 1844-ik évben vezetett hídkinyitási naplóból közlünk bejegyzéseket. Ebben az évben 1500 bejegyzést tartalmaz a napló. Kijegyzések a szegedi Tisza-híd kinyitása alkalmával átlialadt hajókról vezetett nyilvántartásból. 1844. CsmL Szeged Város Tisza-hídi Biztosának nyilvántartásai a Tisza-híd kinyitása alkalmával áthaladt hajókról 1833—1859. — A Tisza-hídi biztossággal (Comissarius) 1793-ban találkozunk először. Feladatai közé tartozott a hídon áthaladó személyek útleveleinek és az áthajtott jószágok állapotának vizsgálata. (Járványok elkerülése miatt.) A nagyobb hajók Szegedtől lefelé és a Dunán, a luntrák a Felső-Tiszán és a Maroson közlekedtek. A nagyobb hajók és a luntrák is rendszerint fedettek voltak. Ez utóbbiak nyitottak is lehettek. A láp-ok és a dereglyék ezeknél kisebbek voltak. A nagyobb hajókat a nagybőgőhöz hasonlóan kiképzett orruk, tőkéjük miatt „bőgős" hajónak