Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

ronn fejős Teheneit, jármos ökreit, kotsis és nyomtató Lovait, sok a Juhait is t.i. takarás utánn odakint tartja, és így minden fáradságos trágyázás nélkül Esztendőről Esztendőre, ezen már a természettől is megáldott fekete zsíros föld,a rajta járó számosabb Marha fekvése és trágyázása által csak nem mind visszanyeri azt a mit a szántás által lassanként elveszt, ha különbenn egy kevés pihentetés hozzá járuland. Télen a nagyobb gazdák t.i. akiknek 12,14,16, 20 jármos ökreit 70, 80, 90,100 darab barmos marháik, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, Sessió földjük van marháikat aklokból kieresztvén, nappal a szabad ég alatt földjeiken szerteszéljel szénázzák, vagy szalmázzák, a midőn Istállós marháiknak trágyájit rakásra gyűjtvén, tavasszal tűzrevalónak készítik. A tapasztalás által győztettek meg a Vásárhelyi Gazdák az ugariásnak itt ezen a földön feleslegességéről: mert a bizonyos, hogy ha az idő ősszel az őszi, tavasszal a tavaszi vethetésre nézve kedvező, s Májussal egy két jó esső hozzá járul, az egyszeri szántásba elég dűlt életet lehet látni; a termés tudni való, valamint másutt, itt is különböző: Egy szem ád 5-től fogva mintegy 24 szemig, a mint t.i. az idő különb-különféleképpen kedvező. A mi termés változtatást illeti; azt itt mindeddig rendszabásosnak nevezni nem lehet; mert többen vannak az olyanok, akik ugyan azon egy darab földet mind addig folyvást szántják és vetik, valamíg vagy a vadzab, vagy az úgy nevezett Farkas fog nevezetű Gyom benne magokat nem jelentgetik; — hogy azért termő erejét viszsza nyerje, vagy parlagnak hadják, vagy Kukoritza, dinnye s egyéb nemű Vetemény alá ki osztvánn, ismét gabonavetésre alkalmaztatják. Itt ott láthatni azonn által, hogy az őszi és tavaszi Szántásonn által esett Földet egy idénn vagy Kukoritza Földnek kiadják, vagy parlagolják. Az előbb említett Munka Módnak némű képpen oka ezen határhoz képpest, a paraszti munkát követők aránytalan népessége is; melly miatt az aratás módja is különbőz itt más vidékbeliektől. (Nem illetvén itt semmi részben a Méltóságos Uraság által, a legújabb pallérozottsággal vitető gazdálkodási mód.) Ugyan is az élet takarás Férfi Kaszások, vagy a mint nevezik Részesek által megy végbe, alku szerént t.i. 9, 10,11, 12-den. A le kaszált élet (gabona) kévékbe nem köttetik; hanem apró bagjákba, vagy a mint nevezik, Vontatókba rakattatik. Ezen Vontatók Rud, és Kötél segítségével, Napról Napra a Nyomtatás idejénn vontattatnak, kinek tehettsége szerént 8, 10, 12 ökörrel a szűrűre; s úgy látszik, hogy felénnyi időbe kerül, mint a más vidékben' aratás, s takarás módja s annál fogva a szántó vető maga hátra maradása nélkül jobban megteheti, mind a Publicum, mind Földes Ura szolgalatját. Az élet, vagy Gabona nemei a mit a Vásárhelyiek termesztenek: Tiszta búza, jó kéttszeres, őszi és tavaszi Árpa, zab, Köles, Kukoritza; ezek mellett nyári igen kedves Csemegéül, görög és sárga Dinnyéket bővséggel termesztenek ők; mellyeknél édesebbek egész Magyarországban nehezen termének.