Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Szet Mihály napkor Nemes Szeged Városa Cameralis Tárába befizetni, — milyetén egyezés minek utána a népnek is megmondatott és azok egyes akarattal reá állottak volna a kérdéses Contractus példányban megkészíttetett a Részek által aláírattatott és a Törvényes Bizonyságnak is aláírásával meg erősítettvén az illető Részeknek kiadattatott Kisteleki urbariális szerződés és bíróválasztás. 1818. CsmL Szeged. Űriszéki iratok. — A XV. század végén a kunok maradékai által lakott kisteleki szállás a szegedi várhoz tartozott, de a legeltetéshez a szegedi polgároknak is joguk volt, amit a török időkben is gyakoroltak. A török kiűzése után a visszaháramlási illeték lefizetése után Kisteleket más pusztákkal együtt új adományként kapta meg a város 1731-ben. A királyi kamara a postaszolgálat és a katonai szállítások zavartalan lebonyolítása céljából a városi tanácsot a puszta betelepítésére utasította és a város területéről 11 000 holdon 100 jobbágytelket mértek ki. Az első telepesek 1776 szeptemberében költözködtek ki Szegedről, akikhez mátravidéki szlovákokat is telepítettek. Vicsay Lajos: Kistelek története. Kistelek 1929. 48-66. Oltvai Ferenc: Kistelek története a telepítéstől 1848-ig In: Tanulmányok Kistelek történeteiből és népéletéből. Szerk.: Juhász Antal. Kistelek. 1976. 31-43. Szent András hava = november, contraller = ellenőr, kandidál = jelöl, voks = szavazat, transennális = átkelő, urbariális contractus «= úrbéri szerződés, fertályos = negyedtelkes, in natura = természetben, Szent György napja = április 24., Szent Mihály napja = szeptember 29. 156 Nagy Ferenc — aki Csongrád vármegyében főjegyzői tisztséget is viselt, és Hódmezővásárhelyen a református egyház főgondnoka volt — leírása városáról a XIX. sz. kezdeti évtizedeiről értékes felvilágosítást nyújt a város természeti viszonyairól folyamszabályozás előtti időszakról, az áradmányos terület hasznáról, a hajózásról, valamint a lakosok gazdálkodásáról. Különösen becsesek azok a sorok, melyeket „a tanyás-szállások"-ról ír, amelyek az állattartás helyei. Megismerhetjük a földművelést abban az időszakban, amikor a föld termőerejét pihentetéssel (ugarolás,parlagolás) nyerhették vissza, és a többszöri szántást és a trágyázást nem tartják szükségesnek. Nagy Ferenc megállapításai csak általában érvényesek; ugyanis adatok vannak orra, hogy Vásárhelyen ebben az időben számos gazda rendszeresen trágyázta termőföldjét, és az addig is elterjedt kétszeri szántás (egyszer a tavasziak, egyszer az ősziek alá) helyett háromszori, sőt négyszeri szántást (egyszer a tavasziak, kétszer, sőt háromszor az ősziek alá) végeztek el. Ezt a művelési módot a gabona, majd a kapások (kukorica) iránti kereslet kívánta meg.