Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

estén kisegítő tanár képpen alkalmazható. Ezeknek ellátására 1793/94. tanévtől kezdve évenkint összesen 2600 ft-t tartozik Szeged város saját pénztárából fizetni. Magától>értetvén, hogy a tanárszemélyzet növekedése vagy apadása esetében a fizetés összeg is változást fog szenvedni. 3. A 12 egyén részére illő és alkalmas lakás adatik, mely célból a társháznak a palánki plébános által lakott része még ezen évben kiüríttetik, helyette ennek állásához méltó tisztességes épület emeltetik a templom ellenkező oldalára, hol most a plébánia udvara, kútja és pincéje fekszik. A régi sekrestye meghagyatik a piaristáknak, a plébános számára pedig a templomnak az új plébánia lakás felöli oldalán külön sekrestye építtetik. 4. A társházi épület, tető- és egyéb nagyobb javításáról, valamint az időközi meszelésről a város gondoskodik, kisebb hiányok pótlása azonban, nevezetesen üvegezés, súrolás a más efféle födözése a társházat fogja illetni. 5. A város kötelezi magát iskolák állítására, jókarban tartására, a bölcsészeti tanfolyamhoz szükséges taneszközök beszerzésére és gondozására, általában véve mindazoknak teljesítésére, mik az iskola-alapító kötelességéhez tartoznak. Szerződés Szeged város és a Magyarországi Kegyestanitórend (piarista) között a filozófiai tanfolyam megindításáról és fenntartásáról. 1792. Közli: PAP JÁNOS: A piaristák Szegeden (1720— 1886) Szeged, 1886. 138—139. A filozófiai tanfolyam felállításának kérése: CsmL Szeged város tanácsülési jkv. 1792. július 9. GÁL FERENC: Főiskolai törekvések Szegeden 1790—1921. Szegedi Szemle. 1928. június 30.I. évf 13. sz. 11. — A főiskolán a piaristák, azaz a kegyesrendi szerzetesek tanítottak. A rendet 1720-ban telepítették Szegedre. A giinnáziurnukban az iskolai színjátékaik előadására 1735-ben színházat létesítettek. Iskolájuk növendéke volt 1763-ban Révai Miklós, a neves nyelvész. Itt tanult 1807/8-ban Katona József, Dugonics András 1756-ban lépett a rend tagjai közé. Az Etelka és a Magyar példabeszédek és jeles mondások c. műveiben a szegedi népélet és néphagyomány elemeit találhatjuk meg. 149 A magyar, német és zsidó kereskedők mellett jelentős számú szerb és kevesebb görög kereskedő élt vidékünkön. Az egyes városokban (Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes) máig őrzi emléküket a görögkeleti templom. A naplóeoni háborúk idején megélénkült az árútermelés és a kereskedelem. Megyénk gazdaságának hagyományos exportcikke a többi alföldi területekhez hasonlóan az élő állat volt. A XVIII—XIX. század fordulóján változik a helyzet, megjelenik a búza és a dohány is. E termények eladásából származó haszon jó része a nagykereskedők zsebébevándorolt, mint amilyen a görög származású, görög keleti vallású, szentesi Haris Emánuel volt. Kegyes célú hagyatékként 7165 forintról tett végrendelkezést. Ebből egyrészt nagy vagyonára, másrészt arra lehet következtetni, hogy vagyonának jelentős részét forgó tőkeként pénzben tartotta.