Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉTŐL AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOM MEGINDULÁSÁIG

Mivel a jelen lévő Kiss Judit a kínvallatás 7 fokozatának alávetve is megmaradt tagadó válaszai mellett, ő a rendes büntetéstől feloldani ítéltetik, hogy azonban [tekintettel a vádakra és véleményekre] a további rossznak eleje vétessék... Őméltósága birtokairól elmozdíttatik. Károlyi uradalmi törvényszék, 1749. december 16. Boszorkánypörök Szegeden és Vásárhelyen. 1728, 1749. Kiadva: REIZNER IV. 448—449. PP 36—37. Lásd még: SCHRAM FERENC: Magyarországi boszorkányperek 1529—1768. L, II. Bp. 1970. OLTVAI FERENC: A szegedi boszorkánypörök Bp. 1976. — A pörök lefolytatása alkalmával Szegeden is és a Károlyi uradalomban is Benedictus Carpzovius, a lipcsei egyetem jogtanára (1595—1666) Praxis Criminalis c. műve előírásait alkalmazták. A művet — amelyet különben szerte Európában használtak — a jezsuiták irányítása alatt álló nagyszombati egyetemről becsempészték az oktatásba és a joggyakorlatba, pedig nem is volt hazai törvény. Carpzovius követelte első próba és bizonyítékként a fürösztést (vízretételt), hajtották végre, ha a vádlott fennmaradt a vízen, úgy vélték, az ördög ereje tartotta fenn, tehát boszorkány. Ezután következett a kihallgatás a boszorkánykodásról. A bírák ezzel nem elégedtek meg, áttértek a tortúrára. Ennek fokozatai: a hóhér megmutatta a kínzóeszközöket. Majd „szeges lóra" ültették, meghimbálták, azután az ujjak csavargatása, negyedikként a spanyolcsizma, utolsóként a gerinctörés következett. Legtöbben az első, vagy a második fokozatnál kijelentették, hogy készek vallani, amit a bírák önkéntes vallomásnak tekintettek. A vallomásokban megtalálhatók a kuruzslás és a gyógyítás módjai, amelyek el voltak terjedve, de megtalálhatók azok is, amit a szájukba adtak, hogy vallják: a varázslás (pl. repülés és rontás), a betegség okozása, a szemmel való megigézés, a boszorkányszervezet felépítése pl. Szegeden. A nézeteket és hiedelmeket nem a vádlottak alkották, hanem „tudós" könyvekből a vallatok kényszerítettek rá a vallomásttevőkre. XVIII. század közepe felé egyre inkább követelték a szégyenteljes pörök megszüntetését. Mária Terézia királynő 1756-ban elrendelte, hogy a halálra vagy a tortúrára szóló ítéleteket nem szabad végrehajtani, hanem felülvizsgálás végett fel kell terjeszteni a helytartótanácshoz. 1768-ban pedig elrendelte, hogy a vizsgálat csak a legkétségtelenebb bizonyítékok alapján kezdhető meg. Ettől kezdve a felterjesztett pörökben általában felmentő ítéletet hoztak és a pörök meg is szűntek. 132 Magyarországon a céhek fejlődéséi a török uralom a legtöbb helyen megszakította, vagy ahol fennmaradhattak, tevékenységüket korlátozták. A török kiűzése után ismét szervezkedni kezdtek. 1730-tól a céhleveleket fel kellett terjeszteni, és csak a legfelsőbb helynek, lehetőleg magának a királynak jóváhagyó aláírásával ellátva, a megyei nemesi közgyűlésben vagy a szabad királyi városokban a tanácsülésén történt kihirdetés után működhettek a céhek. Mária Terézia a céhszabályzatot átdolgoztatta. Ennek folytán az előírások nagyjából egységesek. Az előírások biztosították azt, hogy a céhszervezet is a fennálló feudális hatalmi szervezet része. A szabályzatokon keresz-