Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉTŐL AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOM MEGINDULÁSÁIG

A török uralom megszűnte után, mivel az udvar új szerzeménynek tekintette a felszabadított területeket, azoknak a birtokosoknak, akik birtokjogukat igazolni tudták, fegyverváltságként birtokuk értékének 10%-át kellett lefizetniük. Szeged város is követelte régi javait. Az újszerzeményi bizottság (neoacquistica commissio) 1700ban az adományul kapott Tápét és Vártót fizetés ellenében elismerte szegedibirtoknak. A Kunpuszták azonban bonyodalmat okoztak, mert ezeket 1702-ben elzálogosították a Német Lovagrendnek, beleértve szegedi birtokokat, mint Csengelét, Dorozsmai és Szent Mihályt is. A szegediek a legeltetési jogért és az elzálogosított birtokért hoszszan elhúzódó pert indítottak. Birtokaik nagy részét visszakapták, Dorozsmáról azonban le kellett mondania. A tanúvallomás a Dorozsmáért folyó küzdelem egy részletét mutatja be: Először: Tudgya-e, látta-e, avagy hallotta-e a Tanú, hogy a Nemes Szeged Várossá a régi királyok ideiben, oly nagy volt, és annyira extendáltatott, hogy Dorosmát, és Szent Mihály Telkét is magában foglalta volna úgy, hogy edgyik utzája Dorosma[nak], a másik utzája pedig Szent Mihály[nak] neveztetett volna. Másodszor: Tudgya-e, látta-e, vagy hallotta-e, hogy Dorosmát és Szent Mihály Teleket Nemes Csongrád Vármegyében lévőket Nemes Szeged Várossá nem csak Magyar Országi régi királyoknak ideiben, hanem még a Pogány Török Birodalmakor is bírta mindenkor, most is bírja réghi bírt usussa szerént, mint maga elő földét. Harmadszor: Vallya meg azt is a Tanú, hogy Nemes Szeged Várossá ezen elő földeket, úgy mint Dorosmát, és Szent Mihályt senkitől semmi időben nem arendálta, és azokért sem Magyar Országi Palatínusnak, sem másnak akárkinek soha semmi nemű árendát és fizetést nem adott, se pedig más kedveskedést nem tett, hanem csak a Kun Pusztáknak fele részért (mellyeknek is, mivel a más fele részekben, a Privilégiumok szerént mindenkor Szabad Ususában és Birodalmában volt) adott a Palatínusnak bizonyos Discretiot és ajándékot jó akarattyából in recognitionem dominii. Negyedszer: Tudgya-e azt is bizonyossan a Tanú, avagy hallotta-e, hogy Nemes Szeged Várossá mint [a] régi Török Világban is, úgy ez napig is, Székhalma, Kis Telyek, Soos Pál halma, Ősze széke, Balása Fája, Tekintő Gyálái Domb, Zákán foro Zombója, Doma Homokja, Bojár és hosszú hat Halmokat mindenkor szabadon, békességessen, minden villongás, veszekedés, és ellenkezés nélkül bírta, és mindennemű Marhái által élte, usuálta, kaszálta, mind Szeged Várossához régi ususa szerént tartozandó régi örökös földeket és Réteket. Ötödször: Tudgya, látta, avagy hallotta-e azt is a Tanú, hogy Nemes Szeged Várossá mind Török Világban, mind pedig miólta Isten a Török Birodalmából