Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE

A KIRÁLYI VÁRMEGYE 8 Csongrád megye a korai szervezésű megyéink közé tartozhatott, vagy már megelőzően is voltak itt a királynak birtokai, hiszen 1024-ben többek közt a megye területéről tett adományt a zalavári Szent Adorjánról elnevezett apátság számára. Az adománybirtok, Mártély a török hódoltság koráig a zalavári monostor tartozéka maradt. ... És Szent Adorjánnak a szolgálatára birtokokat adtunk azoknak tized-jogával és halászati joggal, a nevük a következő: a Tisza Szent Adorján templomával... Odaadtuk még a Tisza melletti Szent Adorján mártír nevű birtokot halászati és minden más haszonvételekkel. Az előbb említett birtokokon megadtuk a tizedszedés jogát mindenből és mindabból, amit a föld teremni fog... A zalavári apátság alapító oklevele (részlet). 1024. Kiadva: PRT VII. 494. Latin. Blazovich László fordítása. — A tulajdonos apátságtól távoleső birtok főként halászata révén lehetett jelentős az apátság számára. A halakat szárítva, füstölve és sózva szállították Zalavárra. Sajátosan alakult ki Mártély falu neve. Mártély templomának és a falunak a tulajdonos zalavári kolostor temploma védőszentjének a nevét adták, ami korai elnevezésre utal. (KRISTÓ GYULA: Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. AUSZ LV. 44—49.) A későbbiek során a hosszú Szent Adorján mártír-ból az első két tag lemaradt, a mártír szóból pedig a Mártély helynév alakult ki. Mártély történetére lásd: HMVTII. 239. és TÁRKÁNY Szűcs ERNŐ: Mártély népi jogélete. Kolozsvár 1944. 9 A magyar feudális állam még nem szilárdult meg teljesen, amikor már megindult a hatalmas királyi birtokok lassú eladományozásának folyamata. A kor technikai, gazdasági, népességi viszonyainak megfelelően afolyók parividéke, az ártéri területek magasabb pontjai bizonyultak a legalkatmasabbaknak arra, hogy ott településeket hozzanak létre. Nem lehet véletlen, hogy a XI—XII. századból származó adománylevelekben, így I, Géza királynak (1014—1077) a garamszentbenedeki apátság alapításakor, 1075-ben tett donáció ja során is a Tisza alluviális területein levő fekvőségek jutottak a benedekiek tulajdonába,