Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉIG

(helyenként) (pozsonyi köböl) (kaszás) (kapás) Pusztákon művelnek: 965 1418 Külsőségen művelnek: 600 —— Egész művelés: 1619 1574 és fél A mai Csongrád megye lakosságára és a földművelésre vonatkozó adatok 1715-ből. OL. N-78, Az 1715. évi országos összeírás, Ladula GG., No. 2, 28. téka, Comitatus Csongrádiensis, Csanádiensis, et Aradiensis et Civitas Szegedinum, Ezenkívül Szeged város egy másik hiteles másolati példánya található még OL., 0—69, Acta post Advocatos, Fasc. 12, Nr. 42. Latin. Az összesített adatokat kivonatolta Vass Előd. — A mezőgazdasági termelés, különösen a gabonatermelés nem a település saját szántóin, hanem az elnéptelenedett szomszédos faluhelyeken folyt. A lakott települések saját határában általában a házas zsellérek kertművelést végeztek. Ez volt a Csongrád megyei földművelés sajátossága, ami egyébként talán az egész Alföldön hasonlóképpen folyt. 126 Szeged város, miután felszabadult a török megszállás alól, a szabad királyi jogállás megszerzésére törekedett. Ezért 1702-ben az Újszerzeményi Bizottságnál (Neocquistica Commissio) lefizette a fegyverváltságot korábbi birtokaiért: Tápéért és Vártóért. A város a Rákóczi szabadságharc alatt, 1708-ban kapott királyi meghívást először a Pozsonyban megtartott labanc országgyűlésre. A bécsi udvari haditanács és udvari kamara vezetőivel Temesváry János főjegyző és Nagy János ferences guárdián épített ki jó kapcsolatokat. Ilyen módon az 1715. évi országgyűlés törvénybe iktatta Szeged szabad királyi jogállását, de végrehajtása késett. Végűi is II. Károly király 1719. május 21-én kiadta azt a díszes oklevelet, amely Szeged város szabad királyi városi jogait és kötelezettségeit részletes leírásban tartalmazta, s benne a város címerének leírása is szerepelt. .. .hogy pedig mondott városunk iránt való ezen jóakaratunknak és kegyelmünknek örökös és kitetszőbb tanúsága lenne, s ugyanezen jutalmazásunk teljesebb dísze az embereknek világosan szemei elé táruljon, ugyanazért az ő régi címerüket, mellyel annakelőtte a régen boldogult magyar királyok részéről felékesíttettek és nemesittettek, s mely általuk az ezerkétszázadik év óta használtatott, mely jelvényük a korábbi idők mostohaságai viszontagságai miatt valamely szerencsétlen módon elveszett, mégis újabban az 1704. évben a halászok által a Tisza folyóból véletlen és reménytelen módon, hálókkal kihúzatott és a mostani polgárainak és gazdáink kezeihez visszajutott, s nekünk különösen is bemutatott, mely ámbár megcsorbult, mégis bizonyos alakzatot ábrázol a következő körülvétellel, vagyis körírással: „Szeged