Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉIG

fahiért. Az erdélyi fejedelmek, így a Báthoriak, a Rákócziak Tisza melléki és Csanád megyei birtokokat is adományoztak híveiknek. Férgedet pl. 1671-ben vették zálogba a vásárhelyi jobbágyok Kis Pétertől és Kis Andrástól, akik még I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől nyertek adománylevelet. A leírásban szereplő Balajti László annak a Borsod megyéből származó Balajti Jánosnak rokona, aki II. Rákóczi György szolgálatában állott. A vidék területi hovatartozása idők folyamán változott. Vásárhely Borsod vármegyéhez is tartozott, 1648-ban került Csongrád megye kötelékébe. Básti György és László annak a Básti Jánosnak leszármazottai, aki 1655-ben a király híveként kapott adománylevelet Csomorkány puszta egy részére. Csanádi István atyja János 1642-ben szintén királyi adományként kapta Csomorkányi, Fecskést és Veresegyháza részeit. A Hartsáni név alatt arról a Harsányi Györgyről lehet szó, aki 1682-ben eladta Fecskést és Csomorkányt a vásárhelyieknek, ami ellen a Csanádi nővérek óvást tettek. (Bcr. II. 218, 220—222, 241., HMVT III. 86—87, 111, 128—130, 159., V. 1913. 714, 717, 866, 871, 877.) A fenti példák bizonyítják, hogy a területi hovatartozás változásai következtében a birtokviszonyok is meglehetősen bonyolultak voltak. Az összeírásnak itt csak a szöveges részét közöljük. Az összeírás a lakosokat név szerint is felsorolja, a születési hely és életkor feltüntetésével. A török, tatár pusztítás elől szétfutott lakosság visszatérése után az összeírok 146 jobbágyot, 17 zsellért találtak. Összeírták az állatállományt (392 igásökör, 108 ló, 344 tehén, 1911 juh, 452 sertés), a vetésterületet (búza 2774 köböl, árpa és zab 776 köböl). 1 pozsonyi köböl = 1100— 1200 öl.) 121 A török-korban a vásárhelyiek szőlőmüveléssel is foglalkoztak. A 18. század végén lezajló török-tatár pusztítások elől elmenekült lakosság 1700 körül tért vissza telkeire. A néhány évi kényszerű távollét miatt a szőlők műveletlenül maradtak. 1701-ben a sok parlag miatt a kamarai prefektus elengedte a szölődézsmát. A vásárhelyiek a szegedi császári kamarai hivatalhoz fordultak a parlagon maradt szőlők művelés alá vételének ügyében. Mivel többen még 1702-ben sem tértek vissza, a lakosok kérték a gazdátlanul maradt szőlők szétosztását. A rendelkezés a parlagszőlők művelés alá vételének, illetve a régi és új szőlőművelök közötti vitás esetek rendezésének kérdésével foglalkozik. A dokumentum a felszabadító háborúk után induló élet mindennapjairól tájékoztat. Minekutána vásárhelyi bírák és lakosi mi nekünk hírével és tudtunkra adták, hogy az Ő földökön és határokon paragul álló szöllőket az szegénységnek — az ki feltisztítaná és dolgozni akarná, — felosztoznák ily móddal és conditiokkal, hogy az mely szegény ember felfogná, tisztítaná és dolgozná, előbb az parag szöllőt, amit most érne felbecsülnék, böcsületes (...) emberek által, ha pedig négy esztendő alatt (...) vidéken lakozó örökös gazdája aféle szöllőn (...) találna jönni és Vásárhelyen mint örökös jobbágy ... akarna maradni és azon maga saját jószágát v. (...) tehát újonnan megböcsültessék azon más (...) így az első felböcsült árát kifogván, azon