Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TIZENÖTÉVES HÁBORÚTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG

A TIZENÖTÉVES HÁBORÚTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG 95 A Maros völgyének sorsát jelentősen befolyásolta, hogy a 15 éves háború idején Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem 1594-ben szembefordult, a törökkel. Az I. Rudolf királlyal szövetkezett Erdély csapatait a török ellen fordította. Az erdélyiek Csanádot először 1595 novemberében foglalták el. Ezt követöleg 1596 tavaszán a Maros völgyében a törökök oldalán krimi-tatár csapatok jelentek meg. A tatárok a Maros-Körös közötti területet majdnem teljesen felprédálták; sok falu soha többé nem települt újjá. Egy 1596 júliusi sikertelen kísérlet után 1597 őszén Borbély György erdélyi hadvezér a közben a tatárok által visszafoglalt Csanádot ismét megszerezte. Baranyai Decsi János történetíró az 1598 tavaszi török ostromot beszéli el. Ekkor a török sikertelenül ostromolta, de alig néhány hónap múlva 1598 nyarán Szaturdzsi Mehmed török nagyvezér seregének közeledtére Csanád erdélyi őrsége kivonult. .. .Az előtt való nap, hogy Havaselvéről visszatértek volna, jelentették a császári követeknek, hogy a törökök június 19. napján ostrom alá fogták Csanád várát. A tömösvári pasa ugyanis, amikor észrevette, hogy Zsigmond fejedelem eltávozott és a tartomány állandó kormányzó híján bizonytalanságban hánykódik, ezt az alkalmat minden továbbinál kedvezőbbnek vélve, nagy csapatot szedett embereiből és váratlanul ostrom alá vette Csanádot. Mit sem kételkedett abban, hogy vagy odahagyják, vagy pedig a török területbe mindaddig beékelődött városkát a mieinktől gyorsan el tudja ragadni erővel. Móré László, katonás és lelkes férfi állt a vár élén. Ez nyomban üzenetet küldve Fejérvárra jelentette a dolgot az előkelőknek és kérte, hogy küldjenek idejében segítséget. Látta ugyan, hogy sem élelemmel, sem az ostrom kiállásához szükséges egyéb dolgokkal nincs ellátva kellőképpen, mindazonáltal mégis elhatározta, hogy a szerencse kockájának utolsó fordulatát is megpróbálja, így hát elrendezve mindent, ami a barbárok [törökök] erejének visszaszorítására kell, fölkészült lélekkel várta a csatát. Amikor ezt a barbárok észrevették, reményükben csatlakozva lanyhán folytatták az ostromot és a segítség közeledtétől megrémülve, övéik közül egy párat otthagytak és futáshoz hasonló meneteléssel Tömösvárra vonultak vissza. Mert akkor már tudták, hogy a lippaiak, a jeneiek [ma: Ineu, Románia], a váradiak és erdélyiek segédcsapatai napokon belül megérkeznek és úgy vélték, hogy azokat nekik nem kell bevárniuk. De néhány hónappal később e vár — őrsége elesvén — a barbárok hatalmába került...