Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TÖRÖK BERENDEZKEDÉSE, A MEGYEI KERETEK FELBOMLÁSA 1542—1596

Kis István családi nevének bizonysága szerint is Szegeden született, azoknak a kunoknak nemzetségéből, akiket egykor a mi országunkat fenyegető veszedelem idején a közeli vidékről kiválóságuk és alkalmasságuk folytán ezen hely polgári közösségébe felvettek. Mert Szeged városa Alsó-Pannóniának az egykor királyi szabadalmat képezett erdélyi só révén igen népes kereskedelmi központja volt. Mivel pedig a Tisza az Erdélyből kifolyó Marost termékeny és széles síkságon itt fogadta magába, a szegedieknek volt módjuk ahhoz, hogy barmokban és halakban bővölködjenek. Született, az Úr 1505-ik esztendejében, mely az ő áldásos születésén kívül nagyon sokféle tekintetben emlékezetes (...) így tehát Szegedi, miután a wittenbergi akadémiáról három év múlva [1545] nemcsak a szabad művészetekben való gazdagabb ismerettel, hanem az istenileg szerzett hit és a szent tudományok tisztább megvallása folytán tekintélyesebb tudással is visszatért, az ifjúság mindenütt örvendezve várakozással fogadta a mindnyájuk óhajára hazajött oly nagy férfiút; míg összes előbbi fegyvertársai sajátlagos módszere miatt őt a többieknél sokkal rátermettebbnek, tudósabbnak és serényebbnek tapasztalták. Egyébiránt először Csanádra [A Tsanad nevet később Tasnádnak vélték!] vitték őt a polgárok, s mivel itt nemcsak tanulókkal foglalkozott a legpéldásabban, hanem akkor még a fülek számára szokatlan igazsággal, felkészültséggel és hősies lélekkel a néphez is beszédeket intézett, ama gonosz irigy sátán nemsokára, mint főlutheránus és a régi katolikus tan ostromlója ellen, ki már akkor beavatandó volt a kereszthordozásba, irigységet támaszt a pápa különös kreatúráinál és megmarad az engesztelhetetlen gyűlölet. De főképpen mindezt megtudván az akkori királyi kincstartó, Fráter György, ki előbb a Buda feletti Szent Pál klastromban remete, s — mondom — még akkor is csuklyás barát volt (mert ilyen gyámot rendelt végrendeletében az ő kiskorú fia és hátrahagyott felesége mellé Szapolyai János király, a Lajos utóda), az ő udvari embere, sőt seregének kapitánya, Perusits Gáspár által az Istennek ezen szent emberét elsőként megrohanva nemcsak arcul ütötte, hanem állhatatos felelete miatt néhányszor másképp is bántalmazta, minden tulajdonából teljesen kifosztotta és Csanádról elűzte (...) Csanádról való kiűzése után, miközben száműzöttként élte életét, Gyulára hívták az 1545. év folyamán ahol elfoglalván ezen igen nevezetes iskolának tanítói tisztét (...) Mikor a ceglédiektől való elbocsáttatása után történetesen Makóra ment át (1548-ban) megtudván, hogy állás nélkül van, a nagyságos Petrovics Péter úrnak, Temesvár grófjának és várkapitányának követei legott nagy igyekezettel hívják őt ugyanazon hely iskolájának igazgatására [1549-ben]... SKARICZA MÁTÉ: Szegedi Kis István életrajza (részlet). Kiadva: MATTHEUS SCARICAEUS: Stephatú Szegedini vita. Basel 1585. Latin. Fordította és kiadta: KATHONA GÉZA: Fejezetek a törők hódoltsági reformáció történetéből, Humanizmus és reformáció. Szerk. KLANICZAY TIBOR, 4. Budapest 1974.117,120—121. /.—Skaricza Máté Szegedi Kis István temesvári működését illetően nagyon szűkszavú, pedig 1S49—1551 közötti időszakban az akkori Csanád megye területén fekvő Torony helységben Petrovics Péter oltalma alatt nevezetes zsinatokat tartottak, Szeged, Makó, Arad és