Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN

ím jól látjuk mostan kedves az kazdagság. Jelesben te nálad, oh, bolond ifjúság, Mert semminek tetszék fogyatkozott aggság, Az aggot elveszed, hogy lehess uraság. Csuda szép íletek egyes madaraknak És vadon erdőben járó szép vadaknak. Kiki mind hasonlót keres ő magának, Publikán nem vészi baglyot ő társának. Tudjátok, úgy illik ifjú aggal öszve, Mint az ikes sólyom az bagoly fiszkébe, És íletek akkor leszen egyességben, Mikor íl báránynyal farkas békességben. Vigyétek esztökbe ifjak magatokat, És úgy tanítsátok házas társotokat, Gyakran üsse nékik sompálcza hatokat, Hogy ők ne jargalják csak az piaczokat. Sietnek öltözni, piaczra ha mennek, Alá-fel ólainak, ifjakat szemlélnek, Szöm-hunyorgatással tülök jegyet vesznek, Kiből örök szégyent magoknak ők lelnek. Ti reátok, ifjak, én semmit nem szólok, Mert regulátokban, tudjátok, én vagyok, Minden álnokságnak kútfeje ti vagytok, Azon okoskodtok, ahol mit kaphattok. Ha reggel felkeltök, íkessen öltöztök, Szép öltözetekben igen dicsekedtek, Gyakran ti egymás közt lakodalmat tesztek, Nagy bűvön költötök, de semmit nem leltek. Abbul igen fiitlek, hogy ti megcsalattok, Mert nyájasságtokban tü hátra sem hagytok, Ihagtok-vihagtok piaczra ha mentek, Az gonosz ifjaknak bűnre okot adtok.