Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN

jétek, és valamilyen módon ne legyetek merészek, jelen levelünket elolvasás után a bemutatónak adjátok vissza. Kelt Budán, Szent Borbála szűz és vértanú ünnepén [december 4.] az Úr ezerötszáztizenhatodik évében. //. Lajos király kiváltságlevele a szegedi polgárok számára. 1516. december 4. Kiadva: REIZNER IV. 95. Latin. Géczi Lajos fordítása. 67 1478-ban kapott Mátyás királytól adománylevelet a hódvásárhelyi uradalom egy részére Dóczi Péter. Ez időtől kezdve a török hódoltság idejéig játszott szerepet a Dóczi család a megye életében. Dóczi leányai számára a leánynegyedet hódvásárhelyi fekvőségeiből adta ki. így kerülhetett sor tettlegességig fajuló határvitára az egyik vő, Csulai Móré László és csornai várnagya valamint a határbirtokos, Rétkopáncsi Nemes Illés között. Miként az ország többi részének, vidékünknek urai nem sokat törődtek Mohács árnyékában a török veszedelemmel. Egyéni érdekeiket, így birtokügyeiket mindennél fontosabbnak tartották. Mi, a nyitrai káptalan jelen levelünkkel emlékezetül adjuk, hogy midőn tekintetes és nagyságos Báthory István úr, Magyarország nádora és a kunok bírája, temesi főispán és az ország alsó részei főkapitányának nemzetes csulai Móré László és nemes Hencz Máté, az előbbi Csorna nevű várának várnagya számára rétkopáncsi Nemes Illés felesége, Katalin nemes úrnő ellen eskütételt ítélő levele szerint, tudniillik afelett, hogy Szent Lőrinc mártír ünnepe előtti legközelebbi hétfőn [aug. 8.], tudniillik Szent Jakab apostol legközelebb elmúlt ünnepének [júl. 25.] rövid törvényszéke idején az előbb mondott Móré László, nem tudni, milyen megfontolásból, indíttatásból és elhatározásból, váraagyával, a mondott Hencz Mátéval és nagyon sok más bűntársával, szolgáival és jobbágyaival, fegyveres és hatalmaskodó csapatával ugyanannak a felperes úrnőnek a Csanád megyében fekvő előbb mondott Rétkopáncs [Rethkopánch] helységben bírt birtokrészén lévő házára és nemesi kúriájára tört, és ott a kerítést és a házat és a nemesi kúriát övező más erődítéseket az előbb írottakkal széthányatta és leromboltatta, végül behatoltak a házba és a nemesi kúriába, és Illést, tudniillik magának a felperes úrnőnek az urát és férjét ott nem találva, akkor a házban és a kúriában talált néhány dolgot onnan elvitette. Ezekkel a legkevésbé sem megelégedve a felperes úrnő valamennyi levelét és a felperes úrnő mondott birtokrészére vonatkozó valamennyi irományt és a mondott házra és a nemesi kúriára vonatkozó határjáró és megerősítő okleveleket, amelyeket a biztosabb megőrzés végzett a felperes úrnő vitt oda, elvitette kénye-kedve szerint.