Budapesti Értesítő, 1943. május/2

1943-05-20 [1848]

előtt- álló feladatok ugyanazok, mint egyéb kényszerű hitelfinanszírozással dolgozó hadviselő államoké*éspedig: A jövedelmek tervszerű lefölözése adók és kölcsönök révén, ás* és bérrögzités, a javak adagolása és fölényes meggondolt gazdasági vezetés. Franciaország nehézségei elsősorban onnan erednek, hogy a vásárlóerők lefölözését kölcsönök révén nem merik al- • kalmazni, másodszor pedig onnan, hogy az államnak nincs módja, vagy hajlama ahhoz, hogy azt a gazdasági politikát kövesse, amely egyedül képes a kényszerű hitelfinanszírozás hatásait ellensúlyozni. Az 194-3 januárjában keresztülvitt adóreform nem jelenti az elavlut adórendszer alapvető megváltoztatását, csupán bizonyos fiskális nézőpontokat helyez előtérbe. Éppen a francia adottságoknál függne minden attól, hogy a jelenlegi alacsony 30 %-os adófedezetot felemeljék és az adópolitikát a francia gazdaságpolitika hatásos eszközévé tegyék, ami azonban csak egy valódi reform révén lehetséges. A francia pénzügyminiszter kifogása, miszerint egy ilyen reform C3ak a háborús költségek megbízható felbecsülése alapján és csak a háború befejezése után volna keresztülvihető, nem hat meggyőzően, mert a francia frank és a pénzügyek szanálását nem lehet a jövőre bisni, hanem már ma meg kell kezdeni, hogy ha Franciaország valóban bizonyitani akarja akaratát egy tekintélyi pénzügypolitika alkalmazásához. Mindössze két uj rendszabály jelent egy szorosabban fogott állami gazdaságpolitikát, amennyiben ezek a fölös vásárlóerő lefölözését, illetve megkötését célozzák és ezért valutapolitikai szempontból jelentősek. Először is az üzemek megnagyobbodott jövedelmére kivetett ős a háború utáni számlára teendő követelések céljára felhasználandó adóról van szó, másrészt a felfüggesztett beruházások és készletfelujjitások céljára létesitott úgynevezett ipari alapról. A döntő mindemellett az, hogy a francia pénzügyi rendszer nem alakitható át alapvetően csak önmagában, hanem a francia gazdaságpolitika minden egyes részében összehangolandó, hogy ezáltal ugy a termelési, mint fogyasztási terület célszerűen kormányozható legyen és egy esetleges pénzügyi reform sikerét ne veszélyeztessék más oldalról zavaró körülmények./B.É./ /m/s/