II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1920

Csudáky Bertalan: Dr. Demeczky Mihály emlékezete 1855-1920

7

értekezései magyar, német és francia nyelven. Tudományos és tanügyi működésének magasabbrendű kialakulása az elismerés újabb sikereit hozza magával. 1893-ban magántanári képesítést nyert, 1895-ben pedig a m. kir. Ferenc József nevelőintézet és a II. kér. budai kath. főgimnázium vezetésével bízatott meg. Változatos pályafutásának ezzel egy új és tanügyi eseményekben gazdag korszaka veszi kezdetét.

II.

A fmomultabb nevelésnek nehéz és fáradságos mesterségébe csak igen kevesen mélyedtek el az ő korában annyira és még kevesebben jutottak el olyan eszményi magaslatba, ahová szinte a természettől predesztináltnak mondhatjuk őt, mint tanító- és nevelőmestert egyaránt. Gondolkodása merőben más utakon járt, mint a régi pedagógusoké. Színes, mozgalmas, francia könnyedségü felfogást hozott magával a művelt nyugatról, ahol maga is dicsőséget, nimbuszt szerzett tudományos működésével nevének és a magyar tudományos világ megbecsülésének. Lelke simára csiszolt atomokból állott. Ott finomult nemessé a dicsőséges Sorbonne falai között, a tudásban izmossá telték a legnevesebb egyetemek tudósai, művészi ízlését, humanisztikus kvalitásait pedig Olaszország halhatatlan nevű műtörténeti alkotásainak sűrű szemléletéből merítette. A kultur- kontinens szomjas kutatója nem nyugodott, míg el nem jutott olyan európai látókörhöz, mely felé izzó temperamentuma s a tanulás hajlandósága már ifjú korában bámulatraméltó energiával hajtotta. Szinte művészi színvonalon állott mint pedagógus és mint társadalmi ember egyaránt.

Amikor hazaiön külföldi útjáról, itthon is arra az európai látókörre vágyakozik. Szabad szárnyaláshoz szokott lelke sok esetben nem tudta elviselni a hivatal paragrafusait s mint mondani szefcás: az utólagos jóváhagyás reményében, ha jónak látta, magasabb fórumok megkérdezése nélkül intézkedett. Ő a maga különleges pedagógiai módszerével nevelte az ifjúságot s ha voltak intézkedéseiben túlhajtások, senkisem vallotta azoknak kárát, mert a kárnak látszó kárból is mindig kisugárzott a hazafias érzés melegsége, a királyért, a hazáért való forró rajongás, a tenniakarás serkentő ereje, mely az ezeresztendős nagy Magyarország egyetlen evangéliuma. Demeczky mindenkor finoman kiművelt iutellektuell lelkeket adott át az életnek, a magyar hazának. Izig-vérig harcos királyhű magyar ember volt, aki nem tudta elképzelni a közéletet, a kultúrát magyar tartalom nélkül. Apponyi közismert mondása illik rá és egész működésére, amely így hangzik: «A különböző nemzeti kultúrák együtt harmonikus egészet adnak a művelt kontinensen». Ezt a harmóniát kereste Demeczky a mi nemzetünk részéről, hogy kulturálatlanság-