II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1920
Csudáky Bertalan: Dr. Demeczky Mihály emlékezete 1855-1920
11 becsüléshez, amely méltán megillette volna. «Napóleonnak számtalanszor szemére lobbantották ellenségei és jóbarátai egyaránt, hogy túlságosan sokat fürdik. Kortársai előtt ez volt a legnagyobb hibája, a legnagyobb emberi gyöngéje». így járt Demeczky is, akinek tanügyi működésére szinte rágalvanizálták a névtelen ismerősök, hogy nagyúri és túlzottan előkelő és szenvedélyes pedagógiai szempontok vezetik. Ez volt az egyetlen nagy hibája, hogy pedagógiai tisztálkodásra mindig nagy gondot forditott. És mégis minden acsarkodás ellenére, ha külföldi látogatója akadt a magyar kultúrális intézményeknek, sok időn át ez az intézet volt mindig a legelső állomás. Sűrűn jártak itt angolok, franciák, németek, oroszok, sőt még a távoli Tokio nevesebb pedagógusait is ide vezették, hogy tanúi legyenek a magyar tanügy modern fejlettségének. Kormányzói tisztsége idején sok nagyszabású ünnepség zajlott le a hírnévhez jutott intézet falai között. A sok közül csak néhányat említünk fel, melyek kétségkívül emlékezetessé váltak azok számára, akik tanúi lehettek. Ilyen kiemelkedőbb dátumok pl.: A Bécsi Theresianum látogatása, Ő Felsége Ferenc József király arcképének leleplezése, a keresztény magyar királyság 900 éves fennállása emlékének megünneplése, Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulója, II. Rákóczi Ferenc dicső emlékének ünnepe, Deák Ferenc születésének 100-ik évfordulója és arcképének leleplezési ünnepe, O Felsége Ferencz József koronázásának 40-ik évfordulója, millenáris emlékünnepek és még sok más emlékezetesen szép és nagyszabású ünnep, melyeknek fényét gyakran emelték a politikai, a társadalmi élet kiválóságai, a tudomány, irodalom és művészet nagynevű reprezentatív egyéniségei. «Egy híres zenészt kérdeztek meg egyszer, hogy milyen hangszeren játszik. A zenekaron, felelte közvetlen határozottsággal. Karnagy volt, aki maga nem játszott virtuozitással, de ismerte minden hangszer törvényeit, hatásait, eleven érzékkel birt harmóniájuk iránt s a zenei tábor élén mindenkor lelkesedést váltott ki a közönség szívéből.» Ilyen volt Demeczky működése a pedagógia terén. Éber, fürkésző tekintetével mindig résen volt, hogy meglássa, mit kell tennie‘holnap. Lelkes, sokoldalú karnagya a magyar tanügynek! Vannak, akik nagyszabású, elvont tudásművekkel szerzik meg maguknak és nemzetüknek az elismerést, a dicsőséget és vannak, akik összes működésük hatása állal válnak hasznára a kultúrának. Demeczky hatása és munkássága él az intézményekben, él a tradíciókban, a közműveltség termékenyítő elevenségében. Nem halhatatlan alkotások jellemzik munkásságát, hanem az a folytonosan ösztönző hatás, mely növeli a tanítványok körét és mindenkor hálára kötelez. Az irigység vészmadarai azonban gyakran vájkáltak tekintélyében és népszerűségében. A hazafias érzést és a katolicizmust forró