II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1915
Szölgyémy Ferenc jubileuma
18 kozással indította és oldotta oly sikeresen intézetünk kápolnájának átalakítását és felékesítését. Ebben a szellemben jár elől mindenkor tisztelet parancsoló példaadással. A vallásos és hazafias nevelés iránt való szeretete serkentette arra, hogy szintén ideérkezésének első évéhen már oroszlánrészt biztosítson magának a Kath. Középiskolai Tanáregyesület megalapításában és vezetésében, évek során át mint annak ügyvezető-alelnöke, 1914-től fogva pedig mint annak, elnöke. De ott találjuk számos más előkelő és közhasznú intézmény kormányrüdja közelében is, ahol pihenést nem ismerő elméje és szive teljesíti áldozatrakész szolgálatait: a Szent-István-Társulat, a Szent-László-Társulat, a Patronage- Egyesület, a Magy. Alföldi Közművelődési Egyesület, a Szent Imre Főiskolai Internátus-Egyesület igazgatóságában, a Fiatalkorúak Felügyelő Hatóságának elnökségében, nem feledkezve meg egy szerető család mintaszerű meleg tűzhelyéről. Ennek a messzevilágító, három évtizedes szép nevelőéletnek fölemelő hatása alatt állunk ma itt, hogy tiszteletünk, hálánk és szeretetünk némi adóját lerójuk. Legyen ez az igénytelen köszörű, amelyet a II. kér. Kir. Egyetemi Kath. Főgimnázium tanári testületé és tanulóifjúsága ezennel tisztelettel átnyújt, csekély szimbóluma az Istentől megáldott harmincévi munkássággal termelt örökzöld babéroknak, legyen jele a rátermett vezér, a kipróbált jóbarát és az intézet szerető atyja iránt érzett szeretetnek.» A beszéd a nevelőintézeti kormányzó és igazgató úr éltetésével végződött, ami a termet betöltő ifjúságnál hosszantartó visszhangot keltett. Szölgyémy Ferenc mélyen megindulva mondott köszönetét a megemlékezésért és az elismerés és megbecsülés meleg szavaival ünnepli Mikns László, Nikolics Ignác és Pokorng Ernáiméi dr. tanártársait, kik szolgálatuknak szintén 30-ik esztendejét fejezik be a jelen tanévvel s akik «lelkűk erejével hozzájárultak ahhoz, hogy e jeles tanintézet régi hírnevének magaslatán megmaradjon.» Ezután az ifjúság nevében Apponyi György gróf, végzett VIII. osztálybeli tanuló mondott szépen átgondolt beszédet, amelyben az ifjúság háláját és hő kivánatait tolmácsolta a kormányzó-igazgató úrnak. Szölgyémy Ferenc köszönő szavaiban a vallás, az erkölcs, a hazaszeretet követelményeinek hű teljesítésére lelkesítette az ifjúságot. A daloskor még egyszer összefoglalta a tanárkar és az ifjúság érzelemvirágait és mintegy csokorba kötve átnyújtotta befejező énekében: Éljen sokáig! Közli: Pokorng Emánuel dr.
