II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1913
Bernolák Kálmán: Az elektromos kettős réteg
13 keztetünk, akkor az elektron közelében mágneses mező keletkezik, mely az elektron mozgási sebességét megváltoztathatja. Természetesen e hatás nem egy elkülönített elektronra vonatkozik, hanem az elektronok egész tömegét éri. S ennek a mágneses mező megváltozása folytán előálló sebességváltozásnak eredménye az indukált áram.1 Az eddig röviden felsorolt és a gyakorlatban leginkább használt elektromos forrásokon kívül a természet több jelenségében találunk elektromosság termelődésére. E jelenségek közül jelen értekezésünkben azokat választjuk ki, melyeknek közös magyarázatát az ú. n. elektromos kettős réteg szétválasztása szolgáltatja. Hogy az elektromos kettős réteg szétválasztása elektromosság forrásává lesz, arra először Lenard1 2 mutatott rá a vízesések mellett fejlődött elektromosság vizsgálata kapcsán s ezzel az elektromosság termelésének új módját alapozta meg. II. Az elektromos kettős réteg fogalma. Az elektromos részecskék egymást taszító hatásának eredményéül kell tekintenünk az elektromosságnak a testek felületén való elhelyezkedését. Ha tehát valamely testben az elektromosság nyugalomban van, akkor a test belső részeit elhagyja s a felületet foglalja el. Ha két test egymással érintkezik, akkor mindkét test határfelületén helyezkedik el az elektromosság, s ha ez különnevű3 és egyenlő mennyiségű, akkor lekötve tartják egymást; e két felületen elhelyezkedett elektromosságot nevezik elektromos kettős rétegnek. és S2 két egymással párhuzamos felület közül az S{ positiv, S2 negativ töltésű legyen és egyenletes sűrűségűk k, a két felületnek egymástól való távolsága pedig o. E két tényezőből alkotható (D = /c.§ szorzatot Helmholtz az elektromos kettős réteg nyoma- tékának,4 momentumának nevezte. Ha e szorzatban 3 végnélkül kiseb- hedik, és k ugyanily arányban nő, s így az w változatlan marad, akkor 1 L. Fournier i. m. 149, 179—193 oldalain. 2 Lenard «Wied. Ann.» 1892. évf. 46 k. 584 és következő oldalain. • 3 Más nem is lehet, mert különben taszítanák egymást s az influencia jelensége alapján ellentetteknek kell lenniök. 4 Helmholtz Pogg. Ann. 1853. 89. köt. 211. old. és Wied. Ann. 1879. 7. köt. 333—378. oldalain.
